Átlagos szombat este

Teljesen átlagos, kétgyerekes szombat estét élünk át.

Annyiban talán nem átlagos, hogy messzi rokonokat várunk szeretettel, akik sajna későn érkeznek. A Kicsi kidőlt. Mivel nincs itthon nyugtatópisztolyunk (hozzá tartozó lövedékkel) és a gyerekek alkoholoztatása (jelenleg még) illegális, a Nagy még ébren van. Party time van (=nagyon késő).

A program a következő: Apa nézegeti, milyen kincsek vannak a pendrive-ján, ami össze van kötve a projektorral (és a hangfalakkal). Amikor én odaértem, épp az Ablak főcímzenéje ment. Sorra került a Panoráma, a Derrick, a Klinika, az Onedin család, a Surda és még sok klasszikus zene ebből a témakörből. A gyerek meg önfeledten táncolt.

Persze akkor is táncolt volna, ha valaki tárogatón adja elő a kis növényhatározót. 

Azt hitte, elfelejtettük, hogy neki már aludnia kellene.

Nem.

Boldog, Bulizós Szombat Estét Mindenkinek!