Nincs nap röhögés nélkül

Arról, hogy milyen gáz nálunk a szkájpolás, már írtam itt. Mondjuk ahhoz képest is emeltük eggyel a szintet: már nem csak plüssállatok kapcsolódnak be a beszélgetésbe, hanem élő állatok is (Férj szüleinél a szerencsétlen kutya “akar” bejönni mindig, a Szüleimnél pedig egy igazi kisnyúl).  Töretlenül folytatjuk azonban a kommunikálásnak ezt a módját, hiszen olcsóbb, mint… Tovább »

Este, miután lefektettük a gyerekeket, Férj filmnézésre csábított.Nem kellett volna bedőlnöm (ismerem már).Projektor, rágcsálnivaló, jó film.A 8. percben aludt el (amikor elfogyott a rágcsája).Én végignéztem.Éjjel egyre lett vége.Ekkor beállítottam az ébresztőt az telefonomon.Véletlenül ki is kapcsoltam a telefont.Amikor visszakapcsoltam…nos…elfelejtettem a PIN kódom.A harmadik próbálkozásnál letiltott.(Előre kiírta, hogy ez lesz.)Kell neki a PUK.Megnéztem a google-ban az… Tovább »

Páran kérdezték, hogy melyik a “liftes sztori”.Bajor kalandok néven fut és itt van.Igaz történet.... Tovább »

Mióta a gyerekek megszülettek, egy igen erős döntési jogkört magaménak tudhatok a családban: azt, hogy kinek melyik  ruhadarabja érett meg a mosásra, azaz válhat szennyessé. (ez ám a sikersztori!) A Nagy olyannyira tisztel ezzel kapcsolatban és tekint engem elsődlegesen az ügy urának, hogy MINDIG tőlem kérdezi meg, hogy mit kell szennyesbe tennie (akkor is, ha… Tovább »

Mivel jelenleg külföldön élünk, ezért mindenféle gyerekvigyázó rokonság nagyon messze lakik, bébiszitterre meg nem költünk, így már nem is olyan nehéz kikalkulálni, hogy soha nem tudunk Férjjel kettesben elmenni sehova. Velünk lakik ugyanis a két kiskorú, akiket nem hagyhatunk magukra. (nem, akkor sem, ha alszanak. és akkor sem, ha nem veszik észre) Szóval, szombat esténként,… Tovább »

Átlagos kedd. Oviból hozzuk (igazából kísérjük. babakocsival.) haza a Nagyot. Ő csak csacsog, közben arra leszek figyelmes, hogy az egyébként nagyon cuki fehér szandiján barna dzsuva éktelenkedik, érintve a lábujjait is. Megnézi, nem tudja, mi lehet ez. Megszagolja (igen, kutyaszar), ezáltal szaros lesz az orra (!), mindkét keze, a szoknyája, a lába meg már olyan… Tovább »

(Nálunk aki elsőnek eszi meg a kaját, az az angyal, aki utoljára, az az ördög. Nyilván ez a gyerekek “versenye”. Az ok abban keresendő, hogy a Nagy azt a keveset, amit megeszik (főleg fényt), képes MÁSFÉL ÓRÁN KERESZTÜL majszolni.) Tegnap a Nagy ezzel fogadott az oviban: – Anya! Nem az, hogy én lettem az ördög… Tovább »

Eljöttek hozzánk a Húgomék (=Húgom&Szerelme) látogatóba. Messze lakunk, ritka és örömteli, ha jön hozzánk valaki otthonról, ezért nagyon vártuk őket. Elsőként megfelelő fekhelyet kellett nekik biztosítanunk: így esett a választásunk egy nagyáruház jutányos áron kínált kétszemélyes matracára. Felfújható, persze. De szerencsére felfújja magát. Hittük mi. Itt volt egy kis félretájékoztatás, vagy mi értettünk félre nagyon… Tovább »

Tegnap megépítettem a Világ Legsz*rabb Bunkiját. (Apa dolgozott. Egyedül meg ilyet tudok.) (A továbbiakban: VLB.) Akinek eddig csak pöpec és menő kis bunkerek sikerültek ,de fel akarja készíteni a gyermekeit a való életre, annak szívesen leírom a receptet.  A dolog nagyon egyszerű, igazából 2 fontos szabály van: 1. A bunki tartóoszlopai legyenek minél alacsonyabbak (max…. Tovább »

Hogy lehet az, hogy – betegség esetén – a 2 gyerekem (mindkettő ugyanattól az apától) közül az egyikbe (a Kicsibe konkrétan) kis híján erőszakkal kell beletömni a gyerek gyógyszereket, amiknek manipulatív módon édes, gyümölcsaromás ízük van, MÍG a másik (a Nagy, kieséses alapon) képes fájdalmat és betegséget HAZUDNI azért, hogy ugyanezekből az édes cuccokból kaphasson????... Tovább »