Meghitt percek
Mivel jelenleg külföldön élünk, ezért mindenféle gyerekvigyázó rokonság nagyon messze lakik, bébiszitterre meg nem költünk, így már nem is olyan nehéz kikalkulálni, hogy soha nem tudunk Férjjel kettesben elmenni sehova. Velünk lakik ugyanis a két kiskorú, akiket nem hagyhatunk magukra. (nem, akkor sem, ha alszanak. és akkor sem, ha nem veszik észre)
Szóval, szombat esténként, amíg a gyerekek fürdenek, eljön a mi időnk. Férj udvariasan felkér és a gyerekszoba Micimackós szőnyegén csak mi ketten táncolunk. Olyankor miénk a világ. Újra fiatalok vagyunk és gondtalanok. Csak úgy suhanok Férj karjaiban, aki féltőn ölel.
Talán a dologban annyi szépséghiba van, hogy a zenét mi adjuk.
Énekelünk ugyanis.
Férj a Bőrönd Ödönt a Kalákától.
Aztán én a Caillou című rajzfilm főcímdalát.
És csárdásozunk rájuk.
jobbranyílókacsacsőrhárom (szívecske)
Ha esetleg más is romantikázna: