Nincs nap röhögés nélkül

Nálunk a gyerekeknek délután aludni kell. A környezetemben  mindig van valaki, aki szerint egy 4,5 éves már túl “nagy” hozzá, de nem érint meg az ellenvélemény. Márpedig nálunk alszanak. Ha nincs alvás, az katasztrófális következményekkel jár.. Ma délután úgy alakult, hogy a Nagy nem aludt. Mi akartuk, de ő nem. Nagy vidámság volt, amikor felkelhetett!… Tovább »

Ma Férj altatott. (Tervezi, hogy ír egy köszönőlevelet Bartos Erikának, mert ő bármelyik történet olvasásától elkezd könnyeseket ásítani és hamarabb alszik el, mint a gyerekek.) Kedvesen szóltam neki késő este (amikor már mindhárman órák óta aludtak a gyerekszobában), hogy ébredjen és tisztálkodjon, majd foglalja el a helyét a hitvesi ágyban. Be is battyogott a fürdőszobába,… Tovább »

– Anya! Öntenél a poharamba FRISS teát? Ennek már olyan víz-íze van.– Persze, mert az víz.... Tovább »

Baba-mama klubba/csoportba fogunk járni a Kicsivel. Németországban. Német nyelven. Tegnap volt az anyukák első, ismerkedős megbeszélése.  Németországban. Német nyelven. Összességében az elhangzottak kb. 40 50 százalékát értettem. Ezzel csak két gond van. 1. Nem tudhatom, hogy épp a jó 40 50 százalákot értem, vagy a teljesen feleslegeset. (pl. érted, hogy a csúszós talpú zokni veszélyes,… Tovább »

Muszáj a kezdetektől leírnom a játék menetét, hogy értse mindenki: nagyot léptünk előre. Még messze vagyunk a szabályos bújócskától. (És lehet, hogy el sem jutunk odáig soha.) Szóval, amíg a Nagy “kicsi” volt (egy négyévesél ez ugye fényévekkel ezelőtti történet), akkor extra melót nem kellett beleölni a bújócskába. Vasalni például remekül lehetett közben, mert a… Tovább »

Meggyőződésem, hogy a gyerekzárakat konkrétan ellenem találták ki. Biztos ott lóg a képem a gyártók falán. A gyerek láza kb. 1 egész fokot megy fel, mire le bírom tekerni azt a nyomorult kupakot a lázcsillapító szirupról és múltkor majdnem megkértem a Nagyot, hogy tekerje le nekem a gyerekzáras tisztítószer kupakját, mert én nem tudtam.(Ő le… Tovább »

A Kicsi nem nagyon beszél. Semmi gond, én nem parázok. Majd fog. Sokat, ugyanis ez van a génjeiben (részemről, persze). Jó, ferdítettem, mert pár dolgot (kettőt) azért mond: “JÓ” és  “APA”. Utóbbinál a hangsúlyozást kár, hogy nem tudom videóra venni: apró mosoly, bűbájos szemek és igazi mini-csajhangon csilingeli. Ez sem zavar. Mi, anyák, ugyanis nem… Tovább »

A minap 2 órán  keresztül ültem a fogorvosnál tátott szájjal. Úgy tudom, vannak olyan szakmák, ahol az ilyen “képességért” zsíros kis szerződést ajánlanak, vagy legalábbis pénzt. Sokat. Ez nem az a hely volt, így én fizettem.  Sokat. A részleteket nem taglalnám, három fogamat csinálták meg.  (Annyira el voltam érzéstelenítve, hogy öblítés közben spriccelt a –… Tovább »

Augusztus 13. a Balkezesek Világnapja. Tegnap lehetett valami “bal”-energia a levegőben, de inkább a ballábasoké. Úgy kezdődött, hogy reggel a Nagy belelépett valami szögbe/drótba/tüskébe az udvaron. Kiszedték, eddig minden rendben (annyira gyorsan regenerálódott, hogy mire be akartam kenni fertőtlenítő jóddal, addigra nem látszott a seb. Így az egész talpát bekentem.). Aztán délután átjött a szomszéd… Tovább »

Csörgött a vezetékes telefon. Ritkán veszik fel a szüleim, többnyire telemarketingesek telefonálnak (szám nélkül persze) azért, hogy rájuk tukmáljanak valamit.  Jelen csörgésnél kiírta a számot, úgyhogy felvettem. A beszélgetést rögzítették (lehet, hogy majd elkérem a családi archívumba). A hölgy rám akart tukmálni egy ingyenes szuper borotvacsomagot, kipróbálásra. Mondtam, hogy köszi, nem kérjük. Megkérdezte (még udvariasan),… Tovább »