A klub

Baba-mama klubba/csoportba fogunk járni a Kicsivel.

Németországban. Német nyelven.

Tegnap volt az anyukák első, ismerkedős megbeszélése. 

Németországban. Német nyelven.

Összességében az elhangzottak kb. 40 50 százalékát értettem.

Ezzel csak két gond van.

1. Nem tudhatom, hogy épp a jó 40 50 százalákot értem, vagy a teljesen feleslegeset. (pl. érted, hogy a csúszós talpú zokni veszélyes, de azt nem, hogy hozni kell a gyereknek egy normálisat…ilyesmik).

2. A másik probléma az, hogy a nem-értések vagy a félreértések nem azonnal derülnek ki. Csak később. Sajnos itt a végén nem szól senki (pl. egy nyelvtanár) az anyanyelvemen, hogy akkor ezeket és ezeket értettem rosszul, máskor figyeljek oda jobban.

A foglalkozás tegnap 2,5 órás volt. 2 órán keresztül zsibbadtam, annyira figyeltem, a végén már csak madagaszkári pingvinben nyomtam (“mosoly, integetés”). Figyeltem a többieket, igyekeztem ugyanakkor nevetni, mint ők. Amikor pedig a csoportvezető egy mondat végi kérdőjel után rám nézett, a “mosoly-ja, natürlich” kombinációt alkalmaztam.

Felsorolták, milyen programok lesznek a foglalkozásokon. Felfigyeltem arra, hogy jön majd a KASPEL is (fonetikus írásmód). Mivel a vezetőnk erősen gesztikulált és mutogatott (szerintem a templom irányába is), arra következtettem, hogy ez a KASPEL valami egyházi személyiség lehet. Nem tudom, hogy van a pap németül, de biztosan tudtam, nem így. Arra a következtetésre jutottam, hogy akkor ez a püspök lesz. Nem volt fura, mert egy egyházi teremben zajlanak a foglalkozások. Jó, talán az fura volt, hogy a püspök”előadását” a gyerekek nagyon szokták élvezni. Biztos érdekes és vidám ember. Gyorsan továbbléptem a kétkedésemen, mondván itt fontos a vallási nevelés. Ha a püspök jön, hát ő.

A megbeszélés 149.percében, amikor már oldottan viccelődtünk (én még mindig pingvinben nyomtam), a vezetőnk odahozott nekünk egy kis, zöld táskát. 

Előhúzott belőle egy bohóc kézbábot.

Ilyet: