Délutáni alvás

Nálunk a gyerekeknek délután aludni kell. A környezetemben  mindig van valaki, aki szerint egy 4,5 éves már túl “nagy” hozzá, de nem érint meg az ellenvélemény. Márpedig nálunk alszanak. Ha nincs alvás, az katasztrófális következményekkel jár..

Ma délután úgy alakult, hogy a Nagy nem aludt. Mi akartuk, de ő nem. Nagy vidámság volt, amikor felkelhetett!

Kb. egy óráig.

Utána jött a szokásos, alvsmentes délutánon várható protokoll: csetlés-botlás-bőgés-veszélyes játszás-csetlés-botlás-bőgés…stb. Ma három új sérülést szerzett.

Fürdés közben életveszélyes mutatvánnyal szórakoztatta a Kicsit. 

Akkor már tényleg mondtam neki, hogy szedje össze magát, mert ez már komolyan nem okos viselkedés.

Az ágyban, pizsamában, tisztán, illatosan, az óriási kék szemeiben óriási könnycsepekkel közölte:

– Anya, én próbálok okosan viselkedni, de sajnos az én világomban ez nagyon nehéz.

(szegény gyerek)