Nincs nap röhögés nélkül

A napokban ünnepeltem a szülinapomat. A 25. volt az utolsó olyan, amit szívesen ünnepeltem/ünnepeltettem. Akkor (ahogy a korábbi években mindig) szóltak a fanfárok, szülihét volt (vagy inkább szülihónap), mindenki tudta, “kinek szól a dal” (az is, aki nem akarta..) stb. Idén 32 lettem.  A hétköznapokon nem parázom túl az életkoromat, de ez a 32 sz*r… Tovább »

Egyetlen élő nagyszülőm, Jóskapapa egy kis mátrai faluban lakik. (A falu varázsáról még tervezek egy bejegyzést, de most maradjon a hangsúly Jóskapapán.) Mióta egyedül él, ellátja magát, de nem mondhatjuk, hogy sok inger érné. Szerintem vannak napok, amikor nem szól senkihez (max. a macskához, de azt meg ugye nem kell keresni, mert bent ül a… Tovább »

A Húgom és a Nagy beszélgetnek: Nagy: Képzeld! A Kicsi fél a molylepkéktől, a legyektől, a kutyáktól és a repülőktől. Húgom: Komolyan? És Te is félsz tőlük? Nagy: Á, én csak reagálok rájuk…... Tovább »

Este 11 óra.  Elcsendesedett a szülői ház.  A Húgom telefonál nekem.  Hogy keressem meg Aput.  Mert nem tudják a biciklit betenni a kocsi csomagtartójába és ezért nem tudnak hazaindulni.  Apu nem mondja azt, amit én mondanék (Fogjátok meg és tegyétek be, b* meg!), hanem türelmesen magyaráz. Várakozom a telefonomra, eközben hallom, hogy részletesen diktálja az… Tovább »

Kiderült, hogy a családban nem csak nekem van kezdődő Alzheimerem, hanem az öcsémnek is. (Az enyémről bővebben itt.) Elrontotta a PIN kódját. Háromszor. Nem tudta a PUK-ot. Senki nem hiszi el, hogy ilyen megtörténhet ugyanabban a családban kétszer egymás után. Kettőnk között csak annyi volt a különbség, hogy míg én töredelmesen bevallottam a környezetemnek szellemi… Tovább »