A lányos anyák között szerintem létezik egy ki nem mondott szabály: ne vitatkozz a gyerekkel ruházkodásról!
Annyi stresszfaktor van egy napban, ez tényleg nem az a terület, amin érdemes veszekedni.
Pörgős ruhát húzol a gondosan összeállított szettedre? Húzzál! Szoknyát akarsz felvenni? Vegyél, itt van hozzá a harisnya! A pink, cicás pólódat akarod felhúzni? Akkor kivasalom. Nem túlzás ez a tiara? Nem? Akkor jó. Szerintem nem kell mindig komplett particuccba vágnod magad, mikor bekapcsolom a zenét…Ja, szerinted igen? Akkor csináld!
Arra azért odafigyelek, hogy az évszaknak megfeleljen a ruha (vagy az alatta/felette lévő), de egyébként azt gondolom, hogy ha lányosan akar öltözködni, tegye.
A tegnapi eset azonban még engem is megdöbbentett.
A Nagy (minden előzmény nélkül) sírva jött oda hozzám.
(Úristen!!Talán rájött, hogy Micimackó agyát kiműtötték egy autóbalesetben szerzett sérülés miatt!!!)
– Mi a baj, Kicsim?
– Anya…..hüpp-hüpp…. a kopogós cipő, amit vettél nekem…hüpp-hüpp..
– Igen, mi van vele? Szorítja a lábadat?
– Nem…hüpp-hüpp…csak nem tetszik a színe…
– Ó, miért, neked milyen színben tetszene?
– Pinkben vagy rózsaszínben….hüpp
– Hát, ez tényleg fekete, de olyan szép masni van rajta és külön pánt van a bokádon. Igazi nagylányos! Nagyon szép!
– …..de, Anya!…hüpp….Rá se bírok nézni…
A Nagynak megígértem, hogy feltesszük a fekete kopogóst az ebay-re és ha sikerül eladnunk, akkor helyette kaphat egy pinket vagy rózsaszínt.
Férjnek pedig könyörögtem, hogy mostantól legyünk alkoholisták, vagy legalább szedjünk valami kedély-javító gyógyszert, mert szerintem ez időről-időre csak rosszabb lesz…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: