Térkép
A térkép nem barát.
Tájékozódási képességem térkép alapján (vagy anélkül) nem létezik.
Családi legendák zengenek rólam ez ügyben.
Vállalom.
Csak egy lányt ismerek, aki rajong a térképért.
(Sajnos mindössze egy videót találtam róla a youtube-on, amit valószínűleg még a normandiai partraszállás előtt készítettek.)
Dora, a felfedező.
De mivel ő teljesen elmebeteg, nem számít.
Férj szerint, aki Budapesten (4 évi ott-lakás után) nem tudja minden pillanatban megmondani, hogy merre van a Duna, az szerencsétlen. Ezt most nem kommentálnám a magam vonatozásában.
Az autós tájékozódásban segítséget nyújthatna a GPS, de sajnos nem teszi.
Maradjunk annyiban, hogy a “következő lehetőség a lekanyarodáshoz” nekem és a GPS-nek nem ugyanott van (nekem 8 km-rel távolabb).
Nekem a vezetésnél Anyukám segít, ő az én házi GPS-em:
“Itt sorolj át, mert 7 km múlva abból a sávból kell lekanyarodni.”
“Á, már nem érdemes megelőzni azt a traktort, ami 4 km/h-val megy előttünk. 10 km múlva úgyis lekanyarodunk.”
“Nyugodtan parkolj le itt, ahol tudsz. Majd gyalogolunk 5 km-t az üzlet bejáratáig.”
Végül Apukámnak csak annyit üzennék, hogy “Nem, ha valahova EGYSZER elmegyek, nem találok haza segítség nélkül.”
Szerintem az a fura, aki igen.