Vírus
A Kicsi elkapott valami durva vírust.
Az a neve, hogy “hiszti”.
Problémánként 30 perc nagyon hangos sírással jár, amikor is én nyugtatni próbálom, Férj értetlenül áll az események előtt, a Nagy pedig bemenekül valami zárható helyiségbe, mert nem bírja a zajt.
Ma a Kicsire a hisztis sírás akkor tört rá, amikor az Apukája nem volt hajlandó megenni a papírt, amit a szájába gyömöszölt.
Én kérek elnézést, amiért ilyen emberhez mentem hozzá.
Szóval, még tartott a sírás, mikor indulni készültünk valahová.
A Nagy és Férj már a garázsba menekültek “kiállunk a kocsival” címszóval.
Ekkor csöngettek.
A Kicsi elhallgatott.
A Szembeszomszédasszony és lánya jöttek.
Plüss állatokat hoztak ajándékba, ha elfogadjuk, nekik már nem kell.
Elfogadjuk, persze, aranyosak, dánkesőn.
Mutattam a Kicsinek az új “lakókat”, hogy nézze meg (vendégek ezalatt várakozóan mosolyogtak rá).
A Kicsi ekkor visszazökkent a szerepébe és sikítva folytatta a sírást.
Magyarul még lehet, hogy el tudtam volna nekik magyarázni.
Németül biztosan nem.
Elköszöntek és gyakorlatilag hazaszaladtak.
Bár még sohasem ittam, konyakra vágytam.
Végül persze nem ittam.
Vagyis nem konyakot.