Nincs nap röhögés nélkül

Nálunk már nagyon hideg van. Ez bennem természetes folyamatokat indít be: kreatívkodhatnékom van, sütisüthetnékem és titokban Karácsonyrakészülhetnékem. Férjnek nincs. Szerinte novemberben ezt még nem kell túllihegni (szerinte mondjuk amúgy sem). Egyik este arra gondoltam, megmutatom neki, miről is beszélek. Azt akartam, hogy amikor belép a lakásba, varázsolódjon el. (Végülis ez sikerült.) Szóval, elkezdtem kreatívkodni még… Tovább »

Képtelen vagyok NEM-et mondani.  Sajnos. Ez persze nem azt jelenti, hogy fentiek miatt részt veszek valami számomra kellemetlen programon, találkozok valami nemjófej emberrel…stb. Annyira azért nem vagyok mártír.  A két dolog kombinálásából adódik, hogy néha hazudok félretájékoztatok. Igen, tudom, hogy ez szemét nem szép dolog, de egyszerűen kijön belőlem, nem tehetek róla. Például általánosban, amikor… Tovább »

November 6. szerda. Baba-mama klub. Műsoros élmény: a csoportvezető “elbábozza” nekünk a teljes Márton legendát. Annál a résznél tart éppen, hogy találkozott Márton egy kislánnyal, aki nagyon szegény volt és mivel cipője sem volt, nagyon fázott. A Kicsi levette a zokniját és rátuszkolta az éhező kislányra.  Márton csak nézett bután. November 11. Ovis ünnepség A… Tovább »

Nos, hol is kezdjem. A Programot én szerveztem, persze.  A helyieket én szoktam.  (Apa csak csodálatosan fantasztikus programokat szervez, pl. reptér-látogatás pilótafülkébe üléssel.) Elöljáróban két dolog. 1. Férj nem egy “cicás fiú”. (Én se vagyok oda a macskákért, de ez mellékes.) 2. Minden a Nagy hibája. Szóval, azt találtam ki, hogy szombaton kitakarítanék. A változatosság… Tovább »

Mivel én totál informatikai szerencsétlenség (egy igazi antitálentum) vagyok, a Húgom megrendezte a Hurka facebook oldalát.(köszi-köszi-köszi) Szerintem azt ott sokan nem látták, ezért itt is megmutatom, melyik kép került profilba: A képnek csak annyi története van, hogy a Nagy nyáron még bizonytalankodott a bicajjal és állandóan fognom kellett a kormányt, mikor közlekedtünk. A harmadik kilométernél… Tovább »

A Húgom azt mondta, hogy a 100. posztnál ünnepelni kell, mert az jó. Amikor a 100. történt, kinéztem reggel az ablakon: nem szóltak a fanfárok és nem állt meg a világ. Annyi történt csak, hogy kitartok egy naplóírás-szerűségben úgy, ahogy ezt eddig nem tettem. Háromszor kezdtem el eddig naplót vezetni életemben ugyanis. Minden alkalommal akkor,… Tovább »

1. A Kicsi mostanában előszeretettel hív “Papá”-nak minden férfit, kb. 45 év felett. Mindegy hol látja, odakiabál az érintettnek. Utcán, boltban, bárhol. Hétfőn meglelte a magyar szellemi táplálékomat: egy régebbi Nők Lapja magazint. A címlapon: Kulka János. Első reakció: – PAPA! Mondom neki, Kicsim, ez a bácsi itt nem a Papa. Csúnyán néz rám, kötekedésnek… Tovább »