Nem értenek meg…

Van egy nagyon avas vicc, nem tudom pontosan a szövegét, de szerintem mindenki hallotta már. 

A tartalma annyi, hogy a feleség bevásárlólistát ír a férjnek, aki a boltban veszi észre, hogy a szemüvegét otthon felejtette. Sebaj, sikerül mindent kisilabizálnia, de az legalsó tétellel egyáltalán nem boldogul. Egy dekoratív eladócsajt kér meg arra, hogy olvassa fel neki azt, aki elpirulva a fülébe súgja, hogy “Szeretlek, Drágám”. 

Ennek kicsit torz verzióját szoktuk Férjjel játszani: ha valamelyikünk listát ír a másiknak, mindig van rajta egy-két kakukktojás (pl. dm-es listánál 4 szál csípős parasztkolbász, sima boltinál pipamocsok, hentesnél 1 Fender márkájú basszusgitár..stb). 

A listának csak a fantázia szabhat határt. 

Nálunk nem teszi. 

Ezek nem olyan poénok, amiktől csapkodja az ember a hasát röhögésében, hanem max. mosolyog egyet a boltban azon, hogy a másik már megint milyen lökött volt.

Karácsony előtt a Húgomék még a boltokat járták és neki küldtem egy utolsó utáni listát sms-ben néhány elengedhetetlenül szükséges dologról, amik élelmiszer boltból kellenek. 

Nutella, porcukor, gesztenye massza.

És gondoltam megtréfálom őket, így odaírtam azt is a végére, hogy

TOKASZALONNA.

Hogy ne értsék félre, utána zárójelben azt is, hogy “(muhahaha)”.

Így próbáltam utalni arra, hogy tréfának szánom.

Nem húzom a történetet.

Fél kg tokaszalonnát vásároltak.

A poén-kört, amire az egész lista épült, egyáltalán nem értették meg.

Csak hajtogatták, hogy “dehát odaírtad a listára”.

Apu melléjük állt, mondta, hogy ő is hozott volna.

Biztos bennem van a hiba, de már attól is sírva röhögök, ha magam elé képzelem, ahogy a szépséges, aranyhajú Húgom TOKASZALONNÁT kér a pultnál…

Szerencsére Férj megért.

Szerintetek? 🙂