Két apró trükköt is tanítok.
Német anyanyelvűekkel folytatott párbeszédeknél használatosak.
Hatás: értetlen, zavart hallgatás, esetleg kikerekedő szemek.
1.
Telefonbeszélgetés.
Engem hívnak, német számról, gyaníthatóan anyanyelvi szinten németet beszélő egyén.
Köszön (ezt megértettem).
Majd elmondja a nevét.
Sajnos ezt nem értettem és a hangja sem volt ismerős.
Visszakérdeztem hát.
(és itt jön a trükk)
Azt a kérdőszót választottam magyarul, fejben, hogy “kicsoda?”
Viszont németül ez így sikerült: WO?
Jelentése: “hol?”
Itt döbbent csend következett.
(A hívó fél nem tudta értelmezni a feladatot.)
2.
Párbeszéd jellegű beszélgetés.
Arról beszélgetünk egy német anyatársammal, hogy látta, hogy a minap a vendégünk volt egy férfi.
Mondom igen, apukám járt nálunk.
Kérdezte, hogy meddig marad?
Mondom, hogy már elment, mert dolga volt.
Erre ő (értetlen arccal): Anyukád is itt volt vele?
Én (kicsit meglepődve, de türelmesen) Nem, egyedül jött.
Erre ő (még értetlenebb arccal): Akkor csak anyukád volt itt?
Én (“tekomolyanennyiresötéthülyevagy?” arccal): Nem, csak ő jött.
Ő (error jelzéssel az arcán) feladja a beszélgetést.
A trükk nagyon egyszerű.
Szinonimaként kell használni a hím- és a nőnemű személyes névmást. (Az “er”-t és a “sie”-t.)
Nagyon meg tudja őket zavarni.
Remélem, tudtam újat mondani.
Köszönöm a figyelmet és jó gyakorlást kívánok!
Ez én helyzetemet az is nehezíti, hogy a munkahelyen csak az angolt kell használni, és úgy jöttem ki Németországba, hogy egy bötűt nem ismertem ebből a szép nyelvből..viszont ezen a bejegyzésen szó szerint nyerítve visítottam (párbeszéd 1), majd visítva nyerítettem (párbeszéd 2). Kösziiii:D.
🙂 Úgy látom, nem vagyok egyedül a nyelvi zsenialitásommal :)) Legalább van hova fejlődnünk. Az már kizárólag a német ajkúak hibája, hogy nem tudnak gondolatokat olvasni. Scheiße! 🙂
Én jelen pillanatban szállodában dolgozom, ahol bizony németajkúak is előfordulnak bőséggel. A probléma az, hogy az én esetemben fordítva szokott megtörténni a dolog, általában ők fagyasztanak le engem.Ma reggel történt: csörög a recepción az óra, hogy ébresztő hívást kér ez meg ez a szoba, megnézem a gépben, németek. Na mondom hajrá, itt a lehetőség a nyelvet gyakorolni. Azt még el tudom mondani, hogy “jó reggel, 6:45 van”, de gondoltam majd jófej leszek, és szépen le google fordítóztam magamnak, hogy “ez az ön ébresztő hívása”. Nagy büszkén feltelefonálok, erre valaki beleszól, hogy “Igen?” … Na hát ezzel egy átvirrasztott éjszaka után hirtelen nem tudtam mit kezdeni, rápillantok a telefonra, hogy vajon félretárcsáztam volna? De mire konstatáltam, hogy nem (ez hosszú másodpercekbe tellett), addigra elkezdett valamit németül karattyolni, és letette.Azután a recepciós kollégával megbeszéltük, hogy törvénybe kéne foglalni az anyanyelvünktől eltérő nyelven való telefonfelvétel tilalmát.
Ma reggel osztrák főnökömnek próbáltam elmagyarázni, hogy azért késtem egy órát melóból, mert csúszik az út, a vénséges vén házmester meg az egyetlen kijáratban karambolozott egy másik vénséges vén lakóval…Majd a végén megjegyezte, hogy nem is tudta, hogy ilyen öregen is lehet valaki…. hm… Politikus… A házmester helyett polgármesterre hivatkoztam….
:-DA telefonnank van egy olyan remek tulajdonsága, amit szeretek: egy idő múlva elhallgat. Ill. nagy eséllyel megértik az angol kérdőszavakat. Próbáltad már? (Ez utóbbit)Tizensok éve, mikor kiköltöztünk, az udvariassági kérdések után, amiben mások gyereke iránt érdeklődtem, cseréltem fel a személyes névmásokat és lett a fiúból lány és a lányból fiú…Legközelebb már nem fogod felcserélni. (Elnézést az előzőért!)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.