Nincs nap röhögés nélkül

Tegnap megkérdeztem Apától, altatna-e. Azt mondta, szívesen. Újra rákérdeztem, mire megnyugtatott, hogy a válaszban nem volt irónia, tényleg örömmel megy olvasni és altatni. Az olvasást még hallottam a másik szobából, aztán elcsendesedtek. Apa 10 perc múlva jött át hozzám. Ámulattal néztem rá. Meg is dicsértem, hogy milyen ügyes, milyen gyorsan elaltatta őket. Közölte, hogy egyik… Tovább »

Komolyan mondom, én szerettem társasozni. A lánykori családommal sokat játszottunk, volt ott minden: Ki nevet a végén?, Monopoly, Tabu, Activity és a többiek. Azóta is bárhová sodort az élet, elő-előfordult, hogy játszottam és nagyon szerettem. A “szeretem” múlt idejű alakja nem véletlen. A Nagy ugyanis kapott ajándékba egy Bogyó és Babócás társasjátékot. Ennek későbbi következménye… Tovább »