A csiga és a szőlő

Nem, ez nem egy La Fontaine mese címe, csak egy szimpla kis farsangi bejegyzés.

I.

A csiga

A Kicsi még nem látogat közintézményt rendszeresen, egyetlen szórakozása hogy állandóan velem van a szerdánkénti baba-mama klub.

A klub vezetője kedden szólt Férjnek (akivel véletlenül találkozott), hogy holnap akkor lesz farsang a foglalkozáson.

Be lehet öltözni.

De nem muszáj. 

Süti viszont kell.

Tettetett felháborodással vettem tudomásul a tényt, de igazából volt tervem.

Hónapok óta nézegettem ezt a jelmezt.

Egyszerű, gyors, látványos, bűbájos.

Gyorsan el is készítettem és próbáltam feladni a Kicsire.

A “szemeket” tartalmazó hajpántot még felvette.

A “házának” felvételét megtagadta, azt mondta, hogy majd a baba-mama klubban.

Szuper.

Sütöttem csiga alakú sütit is.

Szuperanya vagyok, na.

Másnap előre düledező mellel érkeztem a foglalkozásra.

Ekkor a Kicsi megtagadta a “szemek” felvételét (“szojíííít, anya, szojííííít!”).

A “házzal” üldöztem egy darabig, aztán lesújtottan vettem tudomásul, hogy ezt csak akkor fogom rátuszkolni, ha véletlenül elájul.

A Kicsi nem lógott ki a sorból: a gyerekek nagy része nem tűrt meg jelmezt a testén. Az egyik kisfiú “kalóz” lett volna, de sajnos mindig letépte a fejéről a kendőjét. Egy másik kisfiú anyukája pedig hozott magával egy kis arcfestéket, hogy ha muszáj, “kikeni valaminek” a gyereket, de inkább nem.

(Volt egy kivétel gyerek, aki vidáman feszített a bohóc ruhában. Mint megtudtuk, ő a másik véglet: nem akarja levenni, ebben is alszik.)

Csalódottan ültem, fejemen a szemeket tartalmazó fejpánttal, amikor arra lettem figyelmes, hogy a csoportvezetőnk elkezd öltözködni.

Annyit mondanék, hogy nem egy kispályás bohóc született a szemünk előtt, hanem igazi: piros parókával, bohócorral, kalappal és nagy, színes ruhával.

A gyerekek ezen a ponton sokkot kaptak.

Pedig még csak ekkor kezdődött a diszkó.

Az elképzelés az volt, hogy zenére körtáncolunk együtt, a gyerekekkel.

Mivel azonban a gyerekek tátott szájjal bámulták az óriási bohócot, nem igazán mozdultak.

Így az egyszeri járókelők, akik aznap bepillantottak a (földszinti) terem ablakán, azt látták, hogy 7 anyuka vidám körtáncot jár egy bohóccal.

II.

A szőlő
Az oviban hetekkel korábban tájékoztattak a farsang időpontjáról.
Sajnos a jelmezt így sem tudtuk sokkal korábban elkészíteni, mert a Nagy napról napra változtatta az igényeit.
Fogtündértől indultunk.
Végül szőlő lett.
(Köszönjük az ötletet, Bartos Erika 🙂
A Nagy türelmetlenül várta, hogy elkészítsem a filcruhát, amire majd a lufikat rögzítjük.
Annyira türelmetlenül, hogy mellettem állva sikerült “kipróbálásiból” ollóval belevágnia a felsőjébe és a harisnyájába.
(tudom, tudom, “kés, villa, olló…”, de mostanában már ügyesen vágott papírt, ezért nem feltételeztem, hogy kreatív lesz…)
A rendezvény előtt nekem voltak kételyem amiatt, hogy a farsang témája a “Tanya” és úgy láttam, hogy inkább állatokra gondolnak, mint növényzetre…
Anyatársaim nyugtattak.
Egyikük gyereke az eggyel korábbi évben pillangó volt. Ekkor “Afrika” volt a téma.
Másikuk azt mondta, hogy az ő lánya 3 ovis éve alatt mindig hercegnő volt. Témától függetlenül.
A farsangi reggelen vonultunk az oviba családilag, Férj ekkor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a “Tanya” témakörbe viszonylag sok kalóz és dinoszaurusz érkezett, úgyhogy megnyugodhatok.
A Nagy igazi látványosság volt a soklufis szőlő jelmezével (kár, hogy a lufiktól nem igazán látott előre és kétszer is elesett).
Még az óvodavezető is kijött minket köszönteni.
Középkorú, molett nő.
Óriási malac jelmezben, rózsaszín rúzzsal.
Férjjel döbbenten álltunk.

Néha, amikor becsukom a szemem, még magam előtt látom.
Körtáncot járnak az óriásbohóccal…