Nincs nap röhögés nélkül

Együtt a család vasárnap, ez nagyon jó! Bár az eső sajnos esik, ez a mi kedvünket nem szegte, mentünk kifelé a gyerekekkel egy kis sétára. Mosolyogtunk, örültünk egymásnak.  A gyerekek pocsolyákba ugráltak és alkalmanként hasra estek a sárba. Minden tökéletes volt. Aztán hazajöttünk. Úgy ítéltük meg, hogy a gyerekeket nem kellene végigengedni a lépcsőházon, hanem… Tovább »

Nagy erőkkel elkezdődött a húsvéti ünnepkör. Volt itt már zöldcsütörtök (“fúúúj, ez zöld? ezt nem eszem meg!”), nagypéntek (Ma nem eszünk húst. -Jó, akkor kérek pici soneszt.),  ma  pedig megkezdődött a “lényegi rész”: a tojáskeresés és a sonkafőzés. Nem is tudom, hol kezdjem. Tegnap fészket készítettek a gyerekek az apukájukkal.  10 percre mentek ki az… Tovább »

Rájöttem, hogy miért írják rá a folyékony ragasztóra (is), hogy “szembe ne kerüljön”. Valószínűleg a gyártók találkoztak már a Naggyal. Ma békésen dekorkodtam velük (igen, megint nekiálltam a két kiskorúval. De már nincsenek nagyszabású terveim, hogy alkossunk valami gyönyörűt és maradandót. Inkább mindenki érezze jól magát a saját szintjén és utána ne csak felgyújtással lehessen… Tovább »

Ma hármasban ebédeltünk a kislányaimmal. Idillien hangzik, ugye? A gyakorlatban ez úgy zajlott, hogy folyamatosan ugráltattak valamiért/leették magukat/innivalót kértek/oda kellett vinnem valami plüssállatot, hogy nézze miközben esznek…szóval az én ebédem érintetlenül hűlt ki. Mikor kimosdattam mindenkit, közöltem, hogy akkor most én is megebédelnék. Szépen megmelegítettem az ételt és leültem enni.  A Kicsi úgy érezte, hogy… Tovább »