Nagyon meleg van. A strandszezon megkezdődött az erkélyen. Két gyermekem napozik: szemükön napszemüveg, kezükben “koktél” (=műanyag pohárban víz. de az szívószállal.) és beszélgetnek:
(2 éves): – Képzeld, holnap jön a Télepó!
(5 éves): – Komolyan, és Neked mit fog hozni?
(2 éves): – Öööö…nem tudom.
(5 éves): – Persze, mert listát (!) kell írni. Onnan tudja, mit kell hoznia. Menj és írj, listát!
(2 éves): – Jó, rendben. (és elvonul listát “írni”)
*
Honnan tudhatom biztosan, hogy a Nagy pedáns édesapja lánya?
Onnan, hogy mielőtt kimegy, hogy segítsen Apukájának, ezt kérdezi:
– Anya, leviszem a vonalzót a fűnyíráshoz, jó?
*
Az 5 éves Nagy komoly arccal jön ki hozzám a konyhába.
– Anya, olyan gyorsan elröppent ez az 5 év…
*
Társalgásom a Kicsivel:
– Anya, mit csinálsz?
– Leszedem a pókhálót.
– Az mi?
– Hát, azt a pók szövi magának, hogy megfogja vele a legyeket.
– Igen? A kutyusnak nincs pókhálója.
(ez mondjuk igaz)
*
Ma vidám gyereknapot tartottunk. A gyerekek kérésére takarítás (!) volt a program. Nagyon tetszett nekik. Nekem eléggé rojtosak lettek az idegeim, de ma ugye gyereknap van, nem számít. A Nagy újabb zseniális képességét csillogtatta meg: porszívózás közben nagy lendülettel kihúzta a csövet a porszívóból, de ez az apró részlet nem zavarta meg abban, hogy folytassa a munkát. A porszívózást. A gép nélküli csővel. (Igen. Nagy tisztaság lett nálunk.)
*
A Kicsi az erkélyen kakil (pelusba).
Közben szólongatja a Nagyot:
“Gyere ide! Gyere! Én kakilok! Gyere, Füles, öreg barátom!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: