Nincs nap röhögés nélkül

A csípés-ügy

Vasárnap a szüleimnél voltam, hogy az ott nyaraló Nagyot begyűjtsem és hazahozzam. (Épp itt volt az ideje, mert a Nagy már úgy beszélt a szüleim házáról és kertjéről, hogy “Nálunk”. ) Indulás előtt 2 órával a Nagy éktelen ordításba kezdett: belelépett egy fullánkos állatba, ami nagyon megcsípte a lábujját. Megszeretgettem, megvigasztaltam, kiszedtem a fullánkot, beáztattam… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!