Századokon átívelő hétköznap
Világosan emlékszem a kedd hajnalra. Tudom, hogy 2016. volt. Még azt is láttam a sötétben világító számlapon, hogy 2:36 van. A Kicsi ekkor érkezett meg ugyanis az ágyunk mellé. Azt álmodta, hogy hányingere van. Nos, ez az álom hamar valóra vált. Mindent szépen lemostam-kiöblítettem-beáztattam és az élmény hatására felélénkült Kicsit (aki épp lediktálta, hogy… Tovább »