1.0Nincs nap röhögés nélkülhttps://napihurka.cafeblog.huRöhögőhttps://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/<br /><div>Apának dolga volt a müncheni reptéren, elkísértük a kölkökkel. Mivel esett az eső, úgy döntöttünk, egy gyalogos üvegfolyosóban ütjük el az időt, ami a hatsávos út felett vezet át, van alatta sín a vonatoknak, és mindkét kifutópályára rálátni, így a gyerekeknek tökéletes mulatság. Amikor a folyosó végére értünk(babakocsistól kétgyerekestől) szemfülesen megláttam, hogy van egy üveglift a végén, ahonnak le lehet utazni 1 emeletet a föld szintjére. Gondoltam, megyünk egy oda-visszát a kölkökkel, lesz öröm. Volt is. Míg lementünk a Nagy kérdezte, hogy mi ez a sárga gomb, mondtam, hogy ezen kell segítséget hívni, ha beragad a lift (de magamban hozzátettem, hogy nem fog, mert ez Németország, ahol minden működik). </div><div>Gondolom, mindenki kitalálta: leértünk a földszintre és a liftből se ki, se fel, semmi. Beragadtunk.</div><div><br /></div><div>A gyerekek szerencsére elrendetlenkedtek, úgyhogy felkészültem a segélyhívásra.</div><div>Megnyomtam a sárga gombot, beleszólt egy férfi, aztán előadtam:</div><div>-GÚTEN TÁG! WIR SIND HIER, IM LIFT. DIE TÜREN ÖFFNEN NICHT!</div><div>aztán ő válaszolt. abból csak azt írom le, amit értettem:</div><div>-... ....  .... ..... .....................................................</div><div><span>...........................................................................</span></div><div><span>..........................................................................</span></div><div><span>szóval, semmit. Ő több mondatot használt, mint én, de ez sem segített. megint rajtam volt a sor:</span></div><div><span>- OKÉ. DÁNKE SCHÖN!</span></div><div><br /></div><div><span>A Nagy kérdezte, mikor jön a bácsi, mondtam, hogy hamarosan. Annyi kapaszkodóm volt, hogy mintha az utolsó szava az lett volna, hogy "hineingehen". Meg arra is gondoltam, hogy csak nem azt mondta, hogy "rohadjatok meg abban a liftben, ha már ennyire hülyék voltatok".</span></div><div><span>Közben azzal a válasszal is készülnöm kellett, amit akkor mondok, ha megjelenik Apa és megkérdezi, hogy mégis mi a f*szt keresünk egy liftben..</span></div><div><br /></div><div><span>Telt-múlt az idő, a gyerekek tovább rendetlenkedtek, de legalább elvoltak. Vártuk a szerelőbácsit.</span></div><div><span>Kb. 10 perc múlva megjelent 2 tűzoltóautó. Gondoltam, ez itt előfordul, hiszen egy reptéren vagyunk.</span></div><div><span>Kiszállt belőle 5 tűzoltó. És elindultak. Felénk.</span></div><div><span>Igen. Innen már nem nehéz összerakni: ők szabadítottak ki minket.</span></div><div><span>Mentségemre szóljon, nekik se volt könnyű: feszegettek mindent, közben vigyorogtak (=val.színűleg inkább röhögtek rajtam). Ez így talán jobb, mintha odajött volna valaki, aki megalázó módon megnyom egy gombot(amit én is meg tudtam volna nyomni) és kiszabadít.</span></div><div><br /></div><div><span>Utána sűrű dánkesőnök között elhúztam onnan a két gyerekkel.</span></div><div><br />A Húgom nem sokkal az eset után hívott telefonon. Mondta, hogy hallott a sztoriról, de nem értett pontosan minden részletet, mert Apu annyira röhögött, mikor mesélte neki, hogy alig bírt beszélni.</div><div><br /></div><div><br /></div><div><div><div><span style="font-family: Arial;font-size: x-small"></span></div></div></div>rich