<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nincs nap röhögés nélkül</provider_name><provider_url>https://napihurka.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Röhögő</author_name><author_url>https://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/</author_url><title>Bemutatkozás</title><html>Ma megismerkedtünk a Húgom Szerelmével.&lt;br /&gt;A két gyerek és én.&lt;br /&gt;Szkájpon.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;Nem is tudom, hol kezdjem, hiszen érződik, hogy minden mondatnak súlya van és valóban, &nbsp;súlyos élmény is volt a találkozás. Annyit elárulhatok előre: ma (kivételesen) nem én üvöltöttem a legtöbbet.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Az alábbi részeket emelném ki:&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;1. Mobil internet (=a konyhaablakban jó a vétel, tehát ott szkájpoltunk) és vadiúj, szuper webkamera (= a fogadó fél oldalán azt is lehet hallani, ha a gyerekszobában valamelyik játékbaba véletlenül pukizik egyet, nemhogy azt, ha az én gyerekeim zajonganak...)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;2. A fiatalember nem beszélt sokat, ami nem baj, mert úgysem hallottam volna (a már említett zajforrások miatt). Én próbáltam udvariasan társalogni, de azt úgysem hallotta.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;3. A kamera előtt a gyerekeim egymás kezéből tépték ki a Boribon, a játékmackó című opuszt, úgy, hogy a Kicsi közben bömbölt, a Nagy meg azt üvöltötte, hogy &quot;ADD IDEEEE A BOJIBOOOOONT!!!!AZ ENYÉÉÉÉÉÉÉÉÉM!!!&quot;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;4. A Nagy később gépelt üzenetet küldött (kb. ezt: sdkdhbfiezcbsdzvbfzuvbfvufkvbfmsbdvzuu,vm khxgviuhif@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@vv), amitől a Kicsi vérszemet kapott és nagy lelkesedéssel kezdte a tenyerével csapkodni Apa laptopját. (igen, ennek is üvöltés lett a vége)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;5. A Nagy egy sámlin üldögélt szkájpolás közben, ezért a Kicsi azt a vicces szórakozást találta ki, hogy ő feláll ugyanarra a (nem 5 négyzetméteres) sámlira, a Nagyba kapaszkodik, majd a maga módján &quot;leugrik&quot;. Az első két alkalommal ez nagyon szórakoztató volt nekik (én nem nevettem), majd egy jó nagy taknyálás lett belőle és persze üvöltés. (nevettem volna, ha szemét lennék)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;6. A mélypont talán akkor jött el, mikor anyukám elővette a plüssmacit, a Nagy hozta a plüsscicát és percekig a maci és a cica szkájpoltak egymással. (Ekkor már nem tudtam pontosan követni az eseményeket, de úgy emlékszem a Húgom és a fiatalember - érthető okokból - itt köszöntek el. Persze nem hallottam pontosan.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Remélem, a Húgom nagyjából felkészítette a Szerelemét ránk.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;strike&gt;Bár, aki a Húgommal jár, kap egy kis előzetest arról, milyen a család:)&lt;/strike&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>