<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nincs nap röhögés nélkül</provider_name><provider_url>https://napihurka.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Röhögő</author_name><author_url>https://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/</author_url><title>Éjszakai kalandok</title><html>Nem, a blog nem váltott át pornóra.&lt;br /&gt;Leírnám viszont egy átlagos éjszakánkat.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;b&gt;Helyszín:&lt;/b&gt; felnőttszoba, &quot;hitvesi&quot; ágy&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;b&gt;Kora esti óra:&lt;/b&gt; a gyermekaltatásban megfáradt Apa nyugovóra tér, mivel hajnalban kel&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;b&gt;Késő esti óra:&lt;/b&gt; az idejét módszeresen elcsesző Anya (én) nyugovóra tér, bevackolja magát&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;b&gt;Éjjel 1 óra: &lt;/b&gt;a Kicsi felsír. Nem, nem alszik vissza. Odatámolygok hozzá, de akkor már a kiságy rácsán könyököl, mint valami restiben. Nem fog visszaaludni az ágyában, így átviszem magunk közé. Fél óra múlva múlva újra mindenki alszik.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;(Itt említést tennék arról, hogy mindkét gyermekünknek különleges születési rendellenessége van: csak akkor alszanak el, ha emberi alkart foghatnak vagy emberi nyakbőrt csipkedhetnek. Borzasztó szokás.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;A Kicsi kezét a nyakamon nyugtatja.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;b&gt;Éjjel 3 óra: &lt;/b&gt;A Nagy jelenik meg a szobánkban. Félálomban érzékelem a jelenlétét. Mivel neki is alkar- vagy nyakbőrt kell fognia, betúrja magát a Kicsi és közém. Fél óra múlva újra alszik mindenki.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;(Ja! Apa közben a saját oldalán kifelé fordula, nyakig húzott takaróval alszik, így őt nem molesztálják a gyerekek.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;b&gt;Fél 5:&lt;/b&gt; Apa felkel. A Kicsi zajérzékenyebb, így ő is felkel. Meglátja, hogy a Nagy fekszik mellettem, ezért átmászik alvó nővérén, hogy ismét a bőrömet foghassa.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Fél óra múlva NEM alszik mindenki. A Kicsi ugyanis úgy érzékeli, hogy nappal lett, így ébren van. Röhögcsél. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de húzkodja a hajam. 45 perc után már elég ideges vagyok, kimegyek a konyhába, hátha egy kis teától elalszik. Nem érti távozásom okát, méltatlankodva utánam jön, és a konyhában a hűtőnek dőlve sír.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;(Itt egy pillanatra megszakítom tevékenységemet, hogy kioszthassam a Legjobb Drámai Alakításért járó Oscar-díjat. Gratuláció. Köszönőbeszéd.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;b&gt;Fél 7:&lt;/b&gt; A Kicsi újra alszik. Én is.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;b&gt;7:10&lt;/b&gt; : Arra ébredek, hogy a Nagy beszél hozzám: &quot;Anya, szerintem keljünk fel. Eleget aludtunk.&quot;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;(hát, jó)&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>