<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nincs nap röhögés nélkül</provider_name><provider_url>https://napihurka.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Röhögő</author_name><author_url>https://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/</author_url><title>Szürke hétköznapok</title><html>&lt;div&gt;Átlagos kedd. Oviból hozzuk (igazából kísérjük. babakocsival.) haza a Nagyot. Ő csak csacsog, közben arra leszek figyelmes, hogy az egyébként nagyon cuki fehér szandiján barna dzsuva éktelenkedik, érintve a lábujjait is. Megnézi, nem tudja, mi lehet ez. Megszagolja (igen, kutyaszar), ezáltal szaros lesz az orra (!), mindkét keze, a szoknyája, a lába meg már olyan volt...Papírzsepivel sikerül egy kicsit rendbetenni, de a szag nem múlik, főleg az nem, ami az orrán van, ezért hazafelé végig köpköd (!?), hogy ne érezze...&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Itthon aztán mesél az oviról. Van egy új óvó néni, kérdem a nevét, nem tudja. Sajnálkozva közli, hogy próbálta kideríteni, de sajnos a régi óvó nénik se tudják..(Itt kezd picit gyanús lenni a sztori.). Meséli, hogy a régiektől megkérdezte, hogy &quot;Wie heißt du?&quot; (=hogy hívnak?), de arra mindenki csak a saját nevét tudta elmondani...&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;(hülyék ezek mind:D)</html><type>rich</type></oembed>