1.0Nincs nap röhögés nélkülhttps://napihurka.cafeblog.huRöhögőhttps://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/<div>Arról, hogy milyen gáz nálunk a szkájpolás, már írtam <a href="https://napihurka.cafeblog.hu/2013/05/12/bemutatkozas/" target="_blank">itt</a>.</div><div>Mondjuk ahhoz képest is emeltük eggyel a szintet: már nem csak plüssállatok kapcsolódnak be a beszélgetésbe, hanem élő állatok is (Férj szüleinél a szerencsétlen kutya "akar" bejönni mindig, a Szüleimnél pedig egy igazi kisnyúl). </div><div><br /></div><div>Töretlenül folytatjuk azonban a kommunikálásnak ezt a módját, hiszen olcsóbb, mint telefonálgatni, ráadásul mindenki látja, akit szeretne és lassan a nagyszülők is flottul használják (pl. "Anyu, dehát már fél órája hívlak, és nem veszitek fel!!Ja, elfelejtettük bekapcsolni a hangfalat." századszorra.  vagy "Kisfiam, nem tudom, mi történt, mi nem nyomkodtunk el semmit, egyszerűen nem működik a kamera." de. elnyomkodtátok.)</div><div><br /></div><div>Mivel tudom, hogy mostanság a a Szüleim nagy mennyiségű baracklekvár elkészítésével foglalatoskodtak, feltettem szkájpon keresztül az alábbi kérdést:</div><div>- Na, és a lekvárotok hogy áll?</div><div>Belátom, nem a legjobb nyelvtaniságú mondat, de meglepődtem, azon a zavarodottságon, amit a Szüleimen láttam a képernyőn keresztül. Tanácskoztak volna egy darabig, ha rá nem kérdezek:</div><div>- Mit nem értettetek?</div><div>Anyu:</div><div>- Én semmit. Apád mindent, csak nem tudja eldönteni, hogy a porszívóról vagy a hajszárítóról kérdeztél...</div>rich