<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nincs nap röhögés nélkül</provider_name><provider_url>https://napihurka.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Röhögő</author_name><author_url>https://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/</author_url><title>Botrány</title><html>&lt;div&gt;A Kicsi nem nagyon beszél. Semmi gond, én nem parázok. Majd fog. Sokat, ugyanis ez van a génjeiben (részemről, persze).&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Jó, ferdítettem, mert pár dolgot (kettőt) azért mond: &quot;JÓ&quot; és &nbsp;&quot;APA&quot;.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Utóbbinál a hangsúlyozást kár, hogy nem tudom videóra venni: apró mosoly, bűbájos szemek és igazi mini-csajhangon csilingeli.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Ez sem zavar. Mi, anyák, ugyanis nem akadunk fenn azon, hogy a nap 24 óráját a gyerekkel töltve, az ő igényeit kielégítve élünk és az a kis pucok nem a mi &quot;nevünket&quot; tanulja meg elsőként. Nem gond, mondom.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;(Más családokban is előfordul.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Viszont az, amikor hármasban vagyunk a két gyerekkel, a Kicsinek valami baja van és ENGEM szólongat úgy, hogy APAAAA...Na, az kiveri a biztosítékot.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Az árulás.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Botrány.&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>