1.0Nincs nap röhögés nélkülhttps://napihurka.cafeblog.huRöhögőhttps://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/<div>Meggyőződésem, hogy a gyerekzárakat konkrétan ellenem találták ki.</div><div>Biztos ott lóg a képem a gyártók falán.</div><div>A gyerek láza kb. 1 egész fokot megy fel, mire le bírom tekerni azt a nyomorult kupakot a lázcsillapító szirupról és múltkor majdnem megkértem a Nagyot, hogy tekerje le nekem a gyerekzáras tisztítószer kupakját, mert én nem tudtam.(Ő le tudná, biztos vagyok benne.)</div><div><br /></div><div>A legjobb barátom az autós gyerekzár.</div><div>Akkor merült fel az igény rá, amikor 2 éve a Nagy a gyerekülésében üldögélt békésen, majd a bajai Duna-hídon úgy döntött, elég volt, kiszáll és kinyitotta a kocsi ajtaját. Megrándult a vállam, olyan erővel "vetődtem" hátra az anyósülésről, hogy becsukjam.</div><div>A tuti megoldást az Öcsém hozta: ért a kocsikhoz. Bekapcsolt valami sz*rt a kocsiajtóban (megmutatta, de hiába), így semmit nem kell tennünk. Sima becsukás után a két hátsóajtót csak kívülről lehet kinyitni.</div><div>Tökéletes.</div><div>Mármint a gyerekeknek.</div><div><br /></div><div>A gyártók a felnőttekre nem voltak felkészülve.</div><div><br /></div><div>Egy olyan anyára például, aki transzba esik attól, hogy elkocsikázhat vásárolgatni a nagyvárosba egy másik, szintén transzállapotban lévő anyukával. GYEREKEK NÉLKÜL. Amikor ez a két észlény (akik nap, mint nap összesen 4 gyermek életben maradásáról gondoskodnak sikeresen) a shoppingtúra közepén át akarja cserélni az otthon-még-jó-ötletnek-tűnt szoknyát nadrágra és e célból behuppannak a hátsó ülésre. Mindketten. És magukra csukják az ajtót. A gyerekzárasat. Aztán néznek hülyén egymásra. Mindketten. (Aztán, mivel, mint említettem, anyák, mindent megoldanak. A kisebb testű feltuszkoja magára a nadrágot, majd előre- és kimászik és kecsesen kinyitja az ajtót beragadt anyatársának.)</div><div><br /></div><div>A másik esetre, amikor a gyerekzár foglya lettem, nem vagyok büszke. Egy mélygarázsban történt. Férj vezetett. Hátul ültem, vártunk valakire, aki majd az anyósülésre ül. Összevesztünk rendesen (még szerencse, hogy senki nem volt a mélygarázsban). A vita tetőfokán úgy éreztem, nem maradhatok egy légtérben ezzel az értetlen emberrel. Úgy terveztem, hogy "Na, nekem ebből elegem volt!" felkiáltással kiszállok a kocsiból és rácsapom az ajtót. A felkiáltás megvolt, de nem nyílt ki az ajtó, bárhogy erőlködtem. Aztán leesett: Guten Tag, gyerekzár! Ebből a szituból, letekerni az ablakot, kinyúlni, hogy kiengedjem magam...Nos, nehéz méltósággal folytatni a veszekedést. Az ajtót is hiába csaptam be. Az ilyenkor már nem hozza a drámai hatást.</div><div><br /></div><div>Vesszen a gyerekzár. Most.</div>rich