<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nincs nap röhögés nélkül</provider_name><provider_url>https://napihurka.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Röhögő</author_name><author_url>https://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/</author_url><title>Élet a Zenésszel</title><html>&lt;div&gt;Figyelem, ismeretterjesztő írás következik!&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Már több, mint 10 éve élek együtt egy Zenésszel. Korábban fogalmam sem volt róla, hogy mit takar ez a kifejezés. Mindig is szerettem a zenét, de sosem aléltam el a (tábortüzes) gitáros fiúktól, nem aludtam a betonon, hogy egy zenekar koncertjére biztosan legyen jegyem és nem dobáltam bugyit se a kedvenc sztárzenészemnek. Szóval, nem vagyok egy &lt;strike&gt;beteg &lt;/strike&gt;rajongó alkat.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Férjjel se a zene hozott össze, viszont ennyi idő alatt &quot;civilként&quot; is sokat tanultam erről az embertípusról. Tapasztalataimat azért osztom meg, mert sokan vannak, köztünk járnak és elegendő információ birtokában könnyebb kezelni őket.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;Szabályok, törvényszerűségek:&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;- A gitároknak nyakuk van. (Nem nyelük. Az a lapátoknak van. Volt egy kis félreértésünk ebből, de mára már megjegyeztem.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;- Koncertből csak élőzenésre megyünk. Férj nem ugrál, nem tapsol, nem lelkesedik közben, mert ZENÉT HALLGAT. Nem nyomulunk az első sorban, mert a keverőpult előtt (a pontos távolságról és szögről szívesen írok privátban, ha érdekel valakit) kell állnunk, ugyanis onnan szól a legjobban.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;(Annyit sikerült elérnem, hogy már nem megyünk olyan helyre, ahol nincs ének. Volt egy-két balul sikerült &quot;buli&quot;, ahol csak a zenészek és hangszereik voltak és virtuózkodtak. Futva menekültem. Középről. Egy kis teremből.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;- A mi háztartásunkban a Férfi mértékegysége nem az erőizom vagy a szerelőzsúl. Férfi az, aki fel tud húrozni egy gitárt. (Szerencsére azért Férj erős is és szerel is, de ez csak a véletlen műve. Nem elvárható.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;- Hiába lelkesednék bármilyen együttesért vagy zeneszámért, amit a rádióban hallok, ha nincs &quot;alja&quot; a zenének, az csak egy f*s vagy egy sz*r lehet (ez azért jelentősen rombolja az ember lelkesedését).&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;- Vannak azok a mulatságok, ahol élő zene van, de nem koncertek, pl. lakodalom vagy bál. Nagyon veszélyes terep. Amikor beérünk abba a terembe, ahol a zenészek vannak, Férj már csak annyit lát, mint a Terminátor: pirosan villog a színpad, a célpont belőve. Két sörrel később a színpadon van. Gitárt is szerzett. Könnyes szemű &lt;strike&gt;nagyon irigy&lt;/strike&gt; lányok jönnek felém elismerően, hogy &quot;dejónekem&quot;, mert Férj mikrofont is &quot;talált&quot; és épp rám nézve énekli az &quot;Az, aki szép, az reggel is szép..&quot; kezdetű számot. Cuki, tényleg. A következő 5 (7/9/több) órában Férjet csak a színpadon látom, illetve akkor találkozunk, amikor itallal csillapítja kiszáradt szája fájdalmát és közben fogadja az emberek elismerését. A buli legvégén, a legutolsó számnál még bemászik a dobok mögé, de akkor már nem zavar senkit. Csendesen elalszik. Láthatóan nem fog tudni egyedül hazamenni. A korábban könnyes szemű &lt;strike&gt;irigy&lt;/strike&gt; lányok most is odajönnek, de már &lt;strike&gt;kárörvendeznek &lt;/strike&gt;sajnálnak.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;- Ha épp senki hozzáértőt nem tud elérni, de szeretne hangszerekről beszélni, mert nagyon lelkes, velem próbálkozik. Hiába. Csak a szín érdekel. Ha az szép, részemről rendben.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;- Férj fontossági sorrendjében azt rendben levőnek találom, hogy a lányaink beelőztek, de Fender basszusgitárokkal nem vagyok&nbsp; hajlandó versenyezni. (Más márkákkal sem.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Végül:&lt;br /&gt;Van egy terület, amihez Férjnek, a tanult Zenésznek semmi érzéke: ez pedig a gyerekdalok csodás világa. Nem sikerült még megértenie (pedig folyamatosan tanítom), hogy itt nem számít a dallam. Vagyis egyet jó megjegyezni és akkor kb. az összes gyerekdalt rá lehet énekelni. Legalábbis én rá tudom. Aztán nem fontos a tempó sem. Ő mindig eredeti tempójában énekli a dalokat, ami tök uncsi és szomorú, de én figyelembe veszem, hogy a gyerek a &quot;Csigabigára&quot; is bulizni akar és kicsit felpörgetem. &lt;br /&gt;Azt hiszi, fontos, hogy egy gyerekdalban a hangok a helyén legyenek.&lt;br /&gt;Nagyot téved.&lt;br /&gt;Zenész..&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>