Még mindig a Zenész..

1.0Nincs nap röhögés nélkülhttps://napihurka.cafeblog.huRöhögőhttps://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/Még mindig a Zenész..<div>Arról, hogy milyen az élet a Zenésszel, már írtam <a href="https://napihurka.cafeblog.hu/2013/09/05/elet-a-zenesszel/" target="_blank">itt</a>.</div><div><br /></div><div>Egy fontos momentum azonban kimaradt.</div><div><br /></div><div>Sokat költöztünk már. </div><div>A felújítás, festés stb. munkálatok után az én Zenészem sorrendje a lakberendezésnél a következő:</div><div>1. Nehezebb bútorokat a helyükre teszi, polcokat felfúrja.</div><div>2. Az 1. pontban felsoroltakra a ZENEI cuccokat felhelyezi: hangfalak, erősítők, mittudoménmik, minden összekötve mindennel. Ezt követően a felépített rendszerek kipróbálása, kezdetben tánc a gyerekekkel, majd egy kiürített fotelból a kupleráj békés szemlélése (=minden rendben, működnek a cuccok, kész is)</div><div>3. "Ezeket a kis bizb*szokat pakold el, oké? Mégiscsak te vagy a nő." (kis bizb*szok: ágykeretek, matracok, ágyneműk, ruhás zsákok, könyvek, kisebb-nagyobb használati tárgyak...stb.)</div><div>(kösz szépen.)</div><div><br /></div><div>Jelenlegi lakásunkban az oroszlánrészt magára vállalta, de a zenei cuccok most is a helyükön vannak. </div><div>A hálószobánkban például nincs tévé (dicséretes). </div><div>Csak projektor valahány pontos hangfalakkal. </div><div>Mert mi nem nézzük esténként a béna tévét. </div><div>Csakis jó filmeket. </div><div>Lenémítva, felirattal. </div><div>Mert ha a legapróbb hangot is rátekerjük, 10 házzal arrébb is felriadnak a szomszédok</div><div>(nemhogy a lakásunkban lakó gyerekeink)</div><div><br /></div><div>A gyerekek szobájában erősítő van hangfalakkal a bakelit lemezjátszóra rákötve. Ott ugye vagy bakelitről szól a muzsika, vagy pedig az erősítőből kilógó zsinórra dugjuk valamelyikünk telefonját. Akkor aztán van nagy buli! </div><div>Az eddigi többes szám csak költői túlzás: én persze igaziból nem dugok semmit sehová, mert nem értek hozzá és valószínűleg a Zenész nem is engedné...</div><div>Tegnap viszont nem volt itthon. </div><div>A gyerekeknek pedig zene kellett.</div><div>Gondoltam, hallgassunk valami újat, ne ugyanazokat, mint eddig.</div><div>No medör, anya mindent megold.</div><div>Szép sorban mindent, persze. </div><div><br /></div><div>1. Zenéket teszek a telefonomra.</div><div>2. Mivel egyáltalán nem sikerül (igen, én vagyok az egyetlen ember a földkerekségen, aki nem tud a SAJÁT telefonjára zenéket tenni..), más megoldást kell kitalálnom.</div><div>3. A számítógép mellett ülve beúszik a látóterembe a vadiúj, sokgigás pendrive.</div><div>4. Tökéletes.</div><div>5. Egy csomó zeneszám ráfér. Zseniális!!!Hogy ez Apátoknak eddig nem jutott eszébe!!Pedig zenész!! Ha-ha, mekkora király vagyok!!!Már alig várom, hogy <strike>az orra alá dörgöljem</strike> elmondhassam neki!</div><div>6. Telerakom a pendrive-ot jobbnál jobb zenékkel. A gyerekek már húzzák a pörgős szoknyákat. Itt mekkora buli lesz!!! Anya a császár!!!</div><div>7. Diadalittas mosollyal meyek a gyerekszobába, kezemben a kincset érő pendrive-val.</div><div>8. Megpróbálom összedugni.</div>Ezt látom:<br /><div><a href="https://napihurka.cafeblog.hu/files/2013/09/P9120094.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="240" src="https://napihurka.cafeblog.hu/files/2013/09/P9120094-300x225.jpg" width="320" /></a></div><br /><br /><br /><br /><div>Itt ma nem lesz diszkó.</div><div><br /></div><div>A gyerekek sírnak, ezért bedugom a DVD-lejátszóba a pendrive-ot.</div><div>A Kicsi eztán is sír, mert nincs kép.</div><br /><br /><br />(Utóirat: <br />Amikor a Zenész hazaér, elmesélem neki a történetet.<br />Semmi kárörvendezés, csak szerényen és szerencsétlenül.<br />Férj nem is érti, mit akartam.<br />Valamit magyaráz arról, hogy hiányzik a kompozíciómból a lejátszó.<br />Nem figyelek sajnos.<br />Nagyon el vagyok keseredve, úgyhogy vigasztalgat.) <br /><br /><br /><span></span>richhttps://napihurka.cafeblog.hu/files/2013/09/P9120094-150x150.jpg150150