1.0Nincs nap röhögés nélkülhttps://napihurka.cafeblog.huRöhögőhttps://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/<br /><div><b>November 6. szerda. Baba-mama klub.</b></div><div>Műsoros élmény: a csoportvezető "elbábozza" nekünk a teljes Márton legendát. Annál a résznél tart éppen, hogy találkozott Márton egy kislánnyal, aki nagyon szegény volt és mivel cipője sem volt, nagyon fázott.</div><div>A Kicsi levette a zokniját és rátuszkolta az éhező kislányra. </div><div>Márton csak nézett bután.</div><div><br /></div><div><b>November 11. Ovis ünnepség</b></div><div>A templomban misével kezdődött az ünnepség. A rövid időtartamú mise közben a "forsúlés" (iskola-előkészítős) gyerekek kiálltak a tömeg elé és elmondták a "könyörgéses" imát. Mindegyik mondott egy mondatot, a tömeg pedig válaszolt, hogy "Kérünk Téged, hallgass meg minket!". (németül, barátaim, mindezt németül!)</div><div>A Nagy szerint az egész Márton napi ünnepségben az volt a legjobb (és ezt szó szerint idézném), hogy " az ovistársaim is kipróbálhatták a templomban a mikrofont."</div><div><br /></div><div>Mikor hazaértünk, Férj szerelmesen a fülembe suttogta, hogy neki az egészben az volt a legjobb (őt is szó szerint idézném), hogy "az ovi udvarán lehetett léberkézés szenyót enni."</div><div><br /></div><div>(Mindemellett zárójelben és halkan jegyzem meg - mivel nem annyira vicces - , hogy engem a templomban végig a sírás fojtogatott, mert büszke voltam a gyerekeimre, hiszen szépek és okosak, és azért, mert jó volt ott lenni és azt érezni, hogy részei vagyunk a közösségnek, és azért mert egy nagyon meghitt ünnepség volt,  vagy mert egy hormonzavaros kis hülye vagyok, akit a front és a telihold egyszerre támadott meg...)</div><div><br /></div><br />rich