1.0Nincs nap röhögés nélkülhttps://napihurka.cafeblog.huRöhögőhttps://napihurka.cafeblog.hu/author/rohogo/<p>Vasárnap a szüleimnél voltam, hogy az ott nyaraló Nagyot begyűjtsem és hazahozzam.</p> <p>(Épp itt volt az ideje, mert a Nagy már úgy beszélt a szüleim házáról és kertjéről, hogy "Nálunk". )</p> <p>Indulás előtt 2 órával a Nagy éktelen ordításba kezdett: belelépett egy fullánkos állatba, ami nagyon megcsípte a lábujját. Megszeretgettem, megvigasztaltam, kiszedtem a fullánkot, beáztattam a lábát ecetes vízbe és kapott kalciumot.</p> <p>Amikor beszálltunk a kocsiba, kicsit dagadtnak tűnt a lába, ezért kapott borogatást is.</p> <p>Mire a végtelennek tűnő (40fokban-kocsival-3gyerekkel-pluszakétségbeesett"úristen,hovakerültem"arcúhúgommal -nelegyenhuzat,deneisnyomasdaklímát-mindenkinyüszögvalamiért) utazás szerencsésen véget ért, a Nagy lába már a háromszorosára dagadt. (Tette ezt annak ellenére, hogy a Húgom - engedelmes serpaként - minden egyes udvariasan és igazán jólnevelten megfogalmazott "Hideget!" felkiáltás után hűtötte a borogatást.)</p> <p>Első utunk az ügyeletre vezetett.</p> <p>A hellokittys haspólóban érkező, ám így is inkább női hentesre hasonlító doktornő az elején nem volt kedves. Közölte, hogy "elhiszi, hogy a szülőknek nagy dolognak tűnik egy ilyen darázscsípés, de nekik teljesen szokványos". Még lenézett egy kicsit, amiért háromgyerekes anyukaként nem tudok párakötést csinálni, aztán egy csomó recepttel már-már kedvesen hazaküldött minket.</p> <p>Szeretnék sikersztoriról beszámolni, de a gyerek lába - minden kezelés ellenére - egyre csak dagadt.</p> <p>Kedden délután már úgy nézett ki, mint aki egy vastag lila zoknit hord a kánikulában.</p> <p>Ekkorra már teljesen beleéltem magam az elüszkösödő láb-teóriámban, ezért éjszaka óránként jártam kötést cserélni, kenegetni és zseblámpával megvilágítani, hogy ugye még nem fekete.</p> <p>Szerdán elmentünk strandra, és láss csodát: csütörtök reggelre már "meggyógyult" a gyermek.</p> <p>Ennek örömére el is mentem a 3 lánykámmal fagyizni és játszóterezni.</p> <p>A nagy meleg miatt papucsban voltunk, de a csajok le akarták venni, hogy normálisan játszhassanak.</p> <p>Szuperanyu (én-én-én) megengedte nekik, persze.</p> <p>Ment is a giccsidill játszóterezés, a lányok produkálták magukat, a Legkisebb békésen aludt, a Nap sütött, a madarak csicseregtek...</p> <p>Majd a Nagy éktelen ordításba kezdett: belelépett egy fullánkos állatba, ami nagyon megcsípte a lábujját. Megszeretgettem, megvigasztaltam, és arra gondoltam, hogy EZ ROHADTUL NEM TÖRTÉNHET MEG VELÜNK EGY HÉTEN BELÜL MÁSODSZOR!</p> <p> </p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-208 aligncenter" src="https://napihurka.cafeblog.hu/files/2015/07/maja-300x184.png" alt="maja" width="300" height="184" /></p> <p> </p> <p>Még sokkos állapotban voltam,ezért csak lassan hatoltak át a Nagy szavai a ködön: ő nem tud hazajönni, mert nem tud ráállni a lábára.</p> <p>(Apa másik városban. Vele együtt: autó is másik városban.)</p> <p>Ekkor a hátamra vettem a Nagyot, a lábai fogásából kilógó ujjaimmal toltam a babakocsit és közben kedvesen invitáltam a Kicsit, hogy fogja ő is a babakocsit és ne kódorogjon el.</p> <p>Elindultunk haza a mi kis privát, utazó látványcirkuszunkkal.</p> <p>Kb.50 métert haladtunk, amikor a Kicsi bejelentette, hogy nem tud tovább jönni, mert kidörzsölte a papucsa a lábát, ezért inkább vegyem fel őt is magamra és cipeljem.</p> <p>Megállás. Szünet. Szuperanyu egyszemélyes brainstormingot tart.</p> <p>Majd nekiáll zoknit keresni.</p> <p>Mert egy kisgyerekes anyukánál mindig van mindenféle váltóbizbasz.</p> <p>Mondjuk főleg a 9 hónaposnak.</p> <p>Találtam is egy zoknit. Babazoknit. Nem épp 3,5 évesek lábára való...de felment, így a Kicsi tudott tovább jönni önállóan.</p> <p>A Legkisebb a babakocsiban ekkor kezdett el sírni.</p> <p>Szinte láttam magam előtt, ahogy elpattan egy idegszál az agyamban.</p> <p>Igyekeztem gyorsabbra venni a tempót.</p> <p>Igen, én is tudom, hogy a nők nem izzadnak, hanem csillámlanak.</p> <p>Én izzadtam. Nem csajosan. A szemhéjamról csöpögött a sós lé a szemembe.</p> <p>Akik szembejöttek mind mosolyogtak és látszott, hogy azt gondolják, milyen jófej vagyok, hiszen viszem a Nagyot a hátamon, tolom a Legkisebbet és közben beszélgetek a Kicsivel.</p> <p>Amikor hazaértünk, már csak egy kihívás volt hátra: a második emeletre (lift nélkül!) felvinni a Nagyot, kézen fogva felkísérni a Kicsit és felszállítani a Legkisebbet tartalmazó babakocsit.</p> <p>Hiába vagyok - ahogy falun hívják a dagadtat - erős asszony, tudtam, hogy ez így egyszerre nem fog menni. </p> <p>A Nagyot letámasztottam a postaládáknál, felvittem a babakocsit és a Kicsit, majd őket egymásra bízva (a Legkisebb be volt kötözve a babakocsiba) mentem le a Nagyért. Kicsit futottam is,  mert a 3,5 éves vigyáz a 9 hónaposra dolgot gyámügyileg megkérdőjelezhetőnek éreztem...</p> <p>Tekintettel a szakszerű ellátásra, a profi hazaszállításra és a korábban megszerzett párakötésbeli tapasztalatomra: ez a csípés 1 nap alatt meggyógyult.</p> <p>És Nektek hogy telik a nyaratok?</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich