Nincs nap röhögés nélkül

1. Tegnap megkértem Férjet, hogy menjen el a boltba. Listával, puszival indult el. Felírtam a  zabpelyhet is. Nagyon szeretjük. Van aki úgy, hogy nem tudja, hogy az van az ételében (pl. fasírt), van aki édességként (zabpelyhes keksz), van aki pedig “előjátékként” (Kicsi: Anya, megettem a zabkását! Kérem a nokedlit!). A listára azt is ráírtam, hogy… Tovább »

Nagyon meleg van. A strandszezon megkezdődött az erkélyen. Két gyermekem napozik: szemükön napszemüveg, kezükben “koktél” (=műanyag pohárban víz. de az szívószállal.) és beszélgetnek: (2 éves): – Képzeld, holnap jön a Télepó! (5 éves): – Komolyan, és Neked mit fog hozni? (2 éves): – Öööö…nem tudom. (5 éves): – Persze, mert listát (!) kell írni. Onnan… Tovább »

A tegnapi napban sok sz@r volt. Tényleg.  Igaziból és átvitt értelemben. Férj szerint én egész reggel morogtam a gyerekekkel és sürgettem a Nagyot, hogy végre elkészüljön az oviba indulásra. Szerintem ha ezt nem tenném, akkor még sose jutott volna el az intézménybe. Vagy pizsamában. Kócosan. Esetleg éhesen. De nem is csak ez volt a gond…. Tovább »

Nagy erőkkel elkezdődött a húsvéti ünnepkör. Volt itt már zöldcsütörtök (“fúúúj, ez zöld? ezt nem eszem meg!”), nagypéntek (Ma nem eszünk húst. -Jó, akkor kérek pici soneszt.),  ma  pedig megkezdődött a “lényegi rész”: a tojáskeresés és a sonkafőzés. Nem is tudom, hol kezdjem. Tegnap fészket készítettek a gyerekek az apukájukkal.  10 percre mentek ki az… Tovább »

Ma hármasban ebédeltünk a kislányaimmal. Idillien hangzik, ugye? A gyakorlatban ez úgy zajlott, hogy folyamatosan ugráltattak valamiért/leették magukat/innivalót kértek/oda kellett vinnem valami plüssállatot, hogy nézze miközben esznek…szóval az én ebédem érintetlenül hűlt ki. Mikor kimosdattam mindenkit, közöltem, hogy akkor most én is megebédelnék. Szépen megmelegítettem az ételt és leültem enni.  A Kicsi úgy érezte, hogy… Tovább »

Komolyan mondom, én szerettem társasozni. A lánykori családommal sokat játszottunk, volt ott minden: Ki nevet a végén?, Monopoly, Tabu, Activity és a többiek. Azóta is bárhová sodort az élet, elő-előfordult, hogy játszottam és nagyon szerettem. A “szeretem” múlt idejű alakja nem véletlen. A Nagy ugyanis kapott ajándékba egy Bogyó és Babócás társasjátékot. Ennek későbbi következménye… Tovább »

Boldog Új Évet Mindenkinek! (Nyugtassatok meg, ma még senki nem mondta, ugye? 🙂 A történet még az óévből való. A Nagy sokat beszélt arról, hogy már nagyon várja, hogy a Tibipapával elmenjenek megnézni a rákokat és a halakat. Egy idő után az is kiderült, hogy nem a Tropicariumról van szó, hanem a METRO Áruházról. Egy… Tovább »

A Nagyszüleim mindig messze laktak tőlünk (vagy mi tőlük?), így sok utazással telt a gyermekkorom. Róttuk a kilométereket a sárga, majd bordó Daciával és mindig üvöltött a zene a magnóból. Fehér kazettákról. Sok számot utáltam meg ekkor. Például Stevie Wonder: I Just Called című számát. Férj gyakran szívat ezzel, mert mindkét zenekarával szokták ezt a… Tovább »

Mivel én totál informatikai szerencsétlenség (egy igazi antitálentum) vagyok, a Húgom megrendezte a Hurka facebook oldalát.(köszi-köszi-köszi) Szerintem azt ott sokan nem látták, ezért itt is megmutatom, melyik kép került profilba: A képnek csak annyi története van, hogy a Nagy nyáron még bizonytalankodott a bicajjal és állandóan fognom kellett a kormányt, mikor közlekedtünk. A harmadik kilométernél… Tovább »

1. A Kicsi mostanában előszeretettel hív “Papá”-nak minden férfit, kb. 45 év felett. Mindegy hol látja, odakiabál az érintettnek. Utcán, boltban, bárhol. Hétfőn meglelte a magyar szellemi táplálékomat: egy régebbi Nők Lapja magazint. A címlapon: Kulka János. Első reakció: – PAPA! Mondom neki, Kicsim, ez a bácsi itt nem a Papa. Csúnyán néz rám, kötekedésnek… Tovább »