Nincs nap röhögés nélkül

A Kicsi elkapott valami durva vírust. Az a neve, hogy “hiszti”.  Problémánként 30 perc nagyon hangos sírással jár, amikor is én nyugtatni próbálom, Férj értetlenül áll az események előtt, a Nagy pedig bemenekül valami zárható helyiségbe, mert nem bírja a zajt. Ma a Kicsire a hisztis sírás akkor tört rá, amikor az Apukája nem volt… Tovább »

Nehezen írok, mert vízhólyag van a tenyeremen.  Nokedliszaggatástól, persze. Megint. (Nagy szégyen ez egy olyan asszony lányaként, aki átlag családi ebédekre röhögve csinál 2 kiló lisztből nokedlit…Mert neki ez a legkönnyebb.) Na, de írok egy kicsit a napjaimról. Szívás mind. Az történt, Margit..szóval, töredelmesen bevallom, nekünk csak egy kocsink van. Amivel Férj jár dolgozni.  Elég… Tovább »

A lakásunkban a Nagy szobáról szobára kergeti a Kicsit.Az fejvesztve menekül.Közben párbeszédben ordítanak egymással:– ÁLLJ MEG, MERT MEG AKAROM SZAGOLNI A NYÁLADAT!!!– NÁÁÁÁÁÁÁJN!!! (Biztos ezt is tőlem látták…Lehet, hogy nem kellene állandóan mások nyálát szagolgatnom:)... Tovább »

A Kicsivel sétálunk haza az oviból, ahová a Nagyot leadtuk.Szép az idő, vegytiszta az idill.Beszélgetünk.-És mit mond a cica?-Nyáúúúú, nyáúúúú.-Ügyes vagy! És a kutya?-Vaúúúúú.-És a bagoly?-Uhúúú-uhúúú.-És a Tigris?-HA-HÓÓÓÓ!!HA-HÓÓÓÓ!!! (diagnózis: túladagolás,teendők: azonnali Micimackó megvonás)... Tovább »

Baba-mama klubba/csoportba fogunk járni a Kicsivel. Németországban. Német nyelven. Tegnap volt az anyukák első, ismerkedős megbeszélése.  Németországban. Német nyelven. Összességében az elhangzottak kb. 40 50 százalékát értettem. Ezzel csak két gond van. 1. Nem tudhatom, hogy épp a jó 40 50 százalákot értem, vagy a teljesen feleslegeset. (pl. érted, hogy a csúszós talpú zokni veszélyes,… Tovább »

Muszáj a kezdetektől leírnom a játék menetét, hogy értse mindenki: nagyot léptünk előre. Még messze vagyunk a szabályos bújócskától. (És lehet, hogy el sem jutunk odáig soha.) Szóval, amíg a Nagy “kicsi” volt (egy négyévesél ez ugye fényévekkel ezelőtti történet), akkor extra melót nem kellett beleölni a bújócskába. Vasalni például remekül lehetett közben, mert a… Tovább »

A Kicsi nem nagyon beszél. Semmi gond, én nem parázok. Majd fog. Sokat, ugyanis ez van a génjeiben (részemről, persze). Jó, ferdítettem, mert pár dolgot (kettőt) azért mond: “JÓ” és  “APA”. Utóbbinál a hangsúlyozást kár, hogy nem tudom videóra venni: apró mosoly, bűbájos szemek és igazi mini-csajhangon csilingeli. Ez sem zavar. Mi, anyák, ugyanis nem… Tovább »

A Húgom és a Nagy beszélgetnek: Nagy: Képzeld! A Kicsi fél a molylepkéktől, a legyektől, a kutyáktól és a repülőktől. Húgom: Komolyan? És Te is félsz tőlük? Nagy: Á, én csak reagálok rájuk…... Tovább »

Tegnap megépítettem a Világ Legsz*rabb Bunkiját. (Apa dolgozott. Egyedül meg ilyet tudok.) (A továbbiakban: VLB.) Akinek eddig csak pöpec és menő kis bunkerek sikerültek ,de fel akarja készíteni a gyermekeit a való életre, annak szívesen leírom a receptet.  A dolog nagyon egyszerű, igazából 2 fontos szabály van: 1. A bunki tartóoszlopai legyenek minél alacsonyabbak (max…. Tovább »

Hogy lehet az, hogy – betegség esetén – a 2 gyerekem (mindkettő ugyanattól az apától) közül az egyikbe (a Kicsibe konkrétan) kis híján erőszakkal kell beletömni a gyerek gyógyszereket, amiknek manipulatív módon édes, gyümölcsaromás ízük van, MÍG a másik (a Nagy, kieséses alapon) képes fájdalmat és betegséget HAZUDNI azért, hogy ugyanezekből az édes cuccokból kaphasson????... Tovább »