Nincs nap röhögés nélkül

A Kicsivel történt valami.  Hisztikorszak, vagy mi. Minden ok és ész nélküli artikulálatlan üvöltés.  Nem, nem fáj semmije, közönség hiányában ugyanis azonnal abbahagyja. Az egyik esetre éjszaka került sor. A Kicsit áthoztam a hitvesi ágyba, de kb. 2 (vagy fél. vagy 4. nem lehet tudni) óra múlva felnéztem és nem volt sehol. A lábfejemet ért… Tovább »

Kislányaim bájosan játszanak az ágyunkon (=ugrálnak, röhögcsélnek).Nem is figyelek igazán, csak akkor, amikor a Nagy ezt üvölti a Kicsinek:– IDE RÚGJ!!!KÖZVETLENÜL A SZÍVEMRE!!!!! (nem tudom, mikor lettek kommandósok)... Tovább »

Nem, a blog nem váltott át pornóra.Leírnám viszont egy átlagos éjszakánkat. Helyszín: felnőttszoba, “hitvesi” ágy Kora esti óra: a gyermekaltatásban megfáradt Apa nyugovóra tér, mivel hajnalban kel Késő esti óra: az idejét módszeresen elcsesző Anya (én) nyugovóra tér, bevackolja magát Éjjel 1 óra: a Kicsi felsír. Nem, nem alszik vissza. Odatámolygok hozzá, de akkor már… Tovább »

Ma megismerkedtünk a Húgom Szerelmével.A két gyerek és én.Szkájpon. Nem is tudom, hol kezdjem, hiszen érződik, hogy minden mondatnak súlya van és valóban,  súlyos élmény is volt a találkozás. Annyit elárulhatok előre: ma (kivételesen) nem én üvöltöttem a legtöbbet. Az alábbi részeket emelném ki: 1. Mobil internet (=a konyhaablakban jó a vétel, tehát ott szkájpoltunk)… Tovább »

Mielőtt még gyerekem született volna, olvastam egy olyan statisztikai adatot, hogy abban a  4 fős családban, ahol két gyerek van, egy olyan reggelen, amikor mindenkinek mennie kell valamilyen intézménybe (mukahely, iskola, óvoda), átlag 59-szer hangzik el a “gyere!” illetve “gyere már!” felszólítás. Soknak éreztem nagyon. Haj, de naiv voltam! Kiderült, hogy mi fölülről erősítjük az… Tovább »

A német kisvárosban, ahol élünk, közvetlenül az önkormányzati bejelentővel adják a szemétrendet. Két oldal, színes, laminált, táblázatos. Vannak benne szótározható részek bőven. A lényeg: aki otthon koca-szelektíves volt (pl.én), az  röhögje arcon magát és képzeljen  el olyan világot, ahol igazi szelektívesnek KELL lenni és nincs mese. Van – általam eddig nem ismert – új kategória… Tovább »

Látogatást tettem a két kiskorúval a német nyelven beszélő orvosnál. Az alábbiakra nem szeretnék kitérni: – arra a látásvizsgálatra, ami a csak németül beszélő asszisztens, a németül egyáltalán nem beszélő Nagy és a németül viharverten mekegő anyuka (=én) között zajlott (nem, nem a gyerek szemével van baj) – a Nagyra, aki bár előre fel volt… Tovább »

Szülinapot ültünk, 4 éves lett a Nagy. Aki kételkedne a szám jelentőségében, azzal közlöm, hogy  “Anya, négy évesnek lenni sokkal jobb, mint háromnak.” Reggel másfél-két óra alatt az Ünnepelt kiválasztotta a megfelelő pörgős szoknyát, amit viselni kívánt (nem idegeskedtem. elkezdtem újra magnéziumot szedni. szép nagy adagokat). Minden partikellék adott volt. A Kicsi nem minden feladatot… Tovább »

A Kicsi abban a szerencsés (????) helyzetben van, hogy két anyukával büszkélkedhet.Az egyik én vagyok ugye, de ha kiteszem a szobából a lábam (a hallgatózások azt mutatják), akkor a Nagy átveszi a szerepemet és elkezd rendőrködni.(Egyszer próbálkozott vele a jelenlétemben is, de tisztáztam az erőviszonyokat: ha jelen vagyok, én vagyok a főnök. Nincs kivétel.) Ennek… Tovább »

Jelmagyarázat: H: ettől azonnal el tudnám hányni magam (akár most is, amikor leírom)L: lábon hordtam ki egy agyvérzést, mikor megláttam Az alábbi példálózó jellegű felsorolás azokról a pillanatokról szól, amiket akkor élek át, amikor a Kicsi már egy pár perce csöndben van valahol és megnézem, mit is csinál. – a vécében mossa kezét. vagy a… Tovább »