Nincs nap röhögés nélkül

Nagyon meleg van. A strandszezon megkezdődött az erkélyen. Két gyermekem napozik: szemükön napszemüveg, kezükben “koktél” (=műanyag pohárban víz. de az szívószállal.) és beszélgetnek: (2 éves): – Képzeld, holnap jön a Télepó! (5 éves): – Komolyan, és Neked mit fog hozni? (2 éves): – Öööö…nem tudom. (5 éves): – Persze, mert listát (!) kell írni. Onnan… Tovább »

Rájöttem, hogy miért írják rá a folyékony ragasztóra (is), hogy “szembe ne kerüljön”. Valószínűleg a gyártók találkoztak már a Naggyal. Ma békésen dekorkodtam velük (igen, megint nekiálltam a két kiskorúval. De már nincsenek nagyszabású terveim, hogy alkossunk valami gyönyörűt és maradandót. Inkább mindenki érezze jól magát a saját szintjén és utána ne csak felgyújtással lehessen… Tovább »

Ma hármasban ebédeltünk a kislányaimmal. Idillien hangzik, ugye? A gyakorlatban ez úgy zajlott, hogy folyamatosan ugráltattak valamiért/leették magukat/innivalót kértek/oda kellett vinnem valami plüssállatot, hogy nézze miközben esznek…szóval az én ebédem érintetlenül hűlt ki. Mikor kimosdattam mindenkit, közöltem, hogy akkor most én is megebédelnék. Szépen megmelegítettem az ételt és leültem enni.  A Kicsi úgy érezte, hogy… Tovább »

Komolyan mondom, én szerettem társasozni. A lánykori családommal sokat játszottunk, volt ott minden: Ki nevet a végén?, Monopoly, Tabu, Activity és a többiek. Azóta is bárhová sodort az élet, elő-előfordult, hogy játszottam és nagyon szerettem. A “szeretem” múlt idejű alakja nem véletlen. A Nagy ugyanis kapott ajándékba egy Bogyó és Babócás társasjátékot. Ennek későbbi következménye… Tovább »

Boldog Új Évet Mindenkinek! (Nyugtassatok meg, ma még senki nem mondta, ugye? 🙂 A történet még az óévből való. A Nagy sokat beszélt arról, hogy már nagyon várja, hogy a Tibipapával elmenjenek megnézni a rákokat és a halakat. Egy idő után az is kiderült, hogy nem a Tropicariumról van szó, hanem a METRO Áruházról. Egy… Tovább »

November 6. szerda. Baba-mama klub. Műsoros élmény: a csoportvezető “elbábozza” nekünk a teljes Márton legendát. Annál a résznél tart éppen, hogy találkozott Márton egy kislánnyal, aki nagyon szegény volt és mivel cipője sem volt, nagyon fázott. A Kicsi levette a zokniját és rátuszkolta az éhező kislányra.  Márton csak nézett bután. November 11. Ovis ünnepség A… Tovább »

Mivel én totál informatikai szerencsétlenség (egy igazi antitálentum) vagyok, a Húgom megrendezte a Hurka facebook oldalát.(köszi-köszi-köszi) Szerintem azt ott sokan nem látták, ezért itt is megmutatom, melyik kép került profilba: A képnek csak annyi története van, hogy a Nagy nyáron még bizonytalankodott a bicajjal és állandóan fognom kellett a kormányt, mikor közlekedtünk. A harmadik kilométernél… Tovább »

1. A Kicsi mostanában előszeretettel hív “Papá”-nak minden férfit, kb. 45 év felett. Mindegy hol látja, odakiabál az érintettnek. Utcán, boltban, bárhol. Hétfőn meglelte a magyar szellemi táplálékomat: egy régebbi Nők Lapja magazint. A címlapon: Kulka János. Első reakció: – PAPA! Mondom neki, Kicsim, ez a bácsi itt nem a Papa. Csúnyán néz rám, kötekedésnek… Tovább »

Ma délután a Nagy odajött hozzám, hogy segítsek felhúzni a cipzárat a nadrágján, mert ő nem bírja.Mondtam, hogy ez nem csoda.Ugyanis a Kicsi gatyáját vette fel.Egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy a térdéig ér. (erre én már nem tudtam mit mondani)... Tovább »

A lakásunkban a Nagy szobáról szobára kergeti a Kicsit.Az fejvesztve menekül.Közben párbeszédben ordítanak egymással:– ÁLLJ MEG, MERT MEG AKAROM SZAGOLNI A NYÁLADAT!!!– NÁÁÁÁÁÁÁJN!!! (Biztos ezt is tőlem látták…Lehet, hogy nem kellene állandóan mások nyálát szagolgatnom:)... Tovább »