Nincs nap röhögés nélkül

Fonott kalácsot sütöttem.Nem először.Nem szokott vele gond lenni.Most is csak annyi baki történt, hogy “kelesztés” címén totál elterült a tepsiben.Egyneművé vált és a “fonott” jelző megszűnt.Nem hívtam fel rá a család figyelmét.Gondoltam, majd szétvágom nekik úgy, hogy ne legyen feltűnő.Csak a Nagy kezdett el ordítani:-Anya! De jó! Sütöttél pizzát? Ehetek belőle egy szeletet?-… Fényképpel nem… Tovább »

Ki tudja? Pénteken együtt mentünk el családilag a Nagyért az oviba. (Ilyenkor egyébként a két gyerek botrányosan viselkedik: a Kicsi, amint meglátja a Nagyot, rohan felé mosolyogva és ujjongva, aztán amikor amaz is észleli emezt, rohan ő is. Találkoznak, ölelgetik és puszilgatják egymást. Az egy gyerekesek nézők az udvaron eztán hazamennek és ráesnek a párjukra,… Tovább »

A lányos anyák között szerintem létezik egy ki nem mondott szabály: ne vitatkozz a gyerekkel ruházkodásról! Annyi stresszfaktor van egy napban, ez tényleg nem az a terület, amin érdemes veszekedni. Pörgős ruhát húzol a gondosan összeállított szettedre? Húzzál! Szoknyát akarsz felvenni? Vegyél, itt van hozzá a harisnya! A pink, cicás pólódat akarod felhúzni? Akkor kivasalom…. Tovább »

A Naggyal beszélgetek.Két napja jár oviba. – Szerinted Te vagy a legmagasabb a csoportban?– Azt nem tudom, Anya. De az biztos, hogy én vagyok a legokosabb az egész oviban… (apja lánya:)... Tovább »

Nálunk a gyerekeknek délután aludni kell. A környezetemben  mindig van valaki, aki szerint egy 4,5 éves már túl “nagy” hozzá, de nem érint meg az ellenvélemény. Márpedig nálunk alszanak. Ha nincs alvás, az katasztrófális következményekkel jár.. Ma délután úgy alakult, hogy a Nagy nem aludt. Mi akartuk, de ő nem. Nagy vidámság volt, amikor felkelhetett!… Tovább »

– Anya! Öntenél a poharamba FRISS teát? Ennek már olyan víz-íze van.– Persze, mert az víz.... Tovább »

Muszáj a kezdetektől leírnom a játék menetét, hogy értse mindenki: nagyot léptünk előre. Még messze vagyunk a szabályos bújócskától. (És lehet, hogy el sem jutunk odáig soha.) Szóval, amíg a Nagy “kicsi” volt (egy négyévesél ez ugye fényévekkel ezelőtti történet), akkor extra melót nem kellett beleölni a bújócskába. Vasalni például remekül lehetett közben, mert a… Tovább »

Augusztus 13. a Balkezesek Világnapja. Tegnap lehetett valami “bal”-energia a levegőben, de inkább a ballábasoké. Úgy kezdődött, hogy reggel a Nagy belelépett valami szögbe/drótba/tüskébe az udvaron. Kiszedték, eddig minden rendben (annyira gyorsan regenerálódott, hogy mire be akartam kenni fertőtlenítő jóddal, addigra nem látszott a seb. Így az egész talpát bekentem.). Aztán délután átjött a szomszéd… Tovább »

Egyetlen élő nagyszülőm, Jóskapapa egy kis mátrai faluban lakik. (A falu varázsáról még tervezek egy bejegyzést, de most maradjon a hangsúly Jóskapapán.) Mióta egyedül él, ellátja magát, de nem mondhatjuk, hogy sok inger érné. Szerintem vannak napok, amikor nem szól senkihez (max. a macskához, de azt meg ugye nem kell keresni, mert bent ül a… Tovább »

A Húgom és a Nagy beszélgetnek: Nagy: Képzeld! A Kicsi fél a molylepkéktől, a legyektől, a kutyáktól és a repülőktől. Húgom: Komolyan? És Te is félsz tőlük? Nagy: Á, én csak reagálok rájuk…... Tovább »