Nincs nap röhögés nélkül

Mióta a gyerekek megszülettek, egy igen erős döntési jogkört magaménak tudhatok a családban: azt, hogy kinek melyik  ruhadarabja érett meg a mosásra, azaz válhat szennyessé. (ez ám a sikersztori!) A Nagy olyannyira tisztel ezzel kapcsolatban és tekint engem elsődlegesen az ügy urának, hogy MINDIG tőlem kérdezi meg, hogy mit kell szennyesbe tennie (akkor is, ha… Tovább »

Átlagos kedd. Oviból hozzuk (igazából kísérjük. babakocsival.) haza a Nagyot. Ő csak csacsog, közben arra leszek figyelmes, hogy az egyébként nagyon cuki fehér szandiján barna dzsuva éktelenkedik, érintve a lábujjait is. Megnézi, nem tudja, mi lehet ez. Megszagolja (igen, kutyaszar), ezáltal szaros lesz az orra (!), mindkét keze, a szoknyája, a lába meg már olyan… Tovább »

(Nálunk aki elsőnek eszi meg a kaját, az az angyal, aki utoljára, az az ördög. Nyilván ez a gyerekek “versenye”. Az ok abban keresendő, hogy a Nagy azt a keveset, amit megeszik (főleg fényt), képes MÁSFÉL ÓRÁN KERESZTÜL majszolni.) Tegnap a Nagy ezzel fogadott az oviban: – Anya! Nem az, hogy én lettem az ördög… Tovább »

Tegnap megépítettem a Világ Legsz*rabb Bunkiját. (Apa dolgozott. Egyedül meg ilyet tudok.) (A továbbiakban: VLB.) Akinek eddig csak pöpec és menő kis bunkerek sikerültek ,de fel akarja készíteni a gyermekeit a való életre, annak szívesen leírom a receptet.  A dolog nagyon egyszerű, igazából 2 fontos szabály van: 1. A bunki tartóoszlopai legyenek minél alacsonyabbak (max…. Tovább »

Hogy lehet az, hogy – betegség esetén – a 2 gyerekem (mindkettő ugyanattól az apától) közül az egyikbe (a Kicsibe konkrétan) kis híján erőszakkal kell beletömni a gyerek gyógyszereket, amiknek manipulatív módon édes, gyümölcsaromás ízük van, MÍG a másik (a Nagy, kieséses alapon) képes fájdalmat és betegséget HAZUDNI azért, hogy ugyanezekből az édes cuccokból kaphasson????... Tovább »

A Nagy:– Anya, nézd! Ezt Tőled tanultam!– Mit is pontosan?– Hát, a fekvést!– ????? (nehéz ehhez hozzászólni…)... Tovább »

Kislányaim bájosan játszanak az ágyunkon (=ugrálnak, röhögcsélnek).Nem is figyelek igazán, csak akkor, amikor a Nagy ezt üvölti a Kicsinek:– IDE RÚGJ!!!KÖZVETLENÜL A SZÍVEMRE!!!!! (nem tudom, mikor lettek kommandósok)... Tovább »

A Nagy: -Apa, Péccsel az a helyzet, hogy a dzsámi ugyanolyan, mint a Széchenyi-tér.Apa: – ???..Hát, nem is tudom…A Nagy: – Csak az a különbség, hogy a dzsámi nagyobb.Apa:- ???és???... Tovább »

Ma Anyukám üzente a Nagynak, hogy a Kisfolti (aki egy macska) világgá ment. (Ez a felnőttek nyelvén annyit tesz, hogy a szomszéd Józsi szólt, hogy a kutyája elkapta a macskát.) A Nagy a közlemény hallatán egy darabig gondolkodott, majd így szólt: – Szerintem a Kisfoltit széttépte valami. Egy őzike vagy egy rénszarvas lehetett. (küldtem sms-t… Tovább »

Nem, a blog nem váltott át pornóra.Leírnám viszont egy átlagos éjszakánkat. Helyszín: felnőttszoba, “hitvesi” ágy Kora esti óra: a gyermekaltatásban megfáradt Apa nyugovóra tér, mivel hajnalban kel Késő esti óra: az idejét módszeresen elcsesző Anya (én) nyugovóra tér, bevackolja magát Éjjel 1 óra: a Kicsi felsír. Nem, nem alszik vissza. Odatámolygok hozzá, de akkor már… Tovább »