Nincs nap röhögés nélkül

Nálunk a gyerekeknek délután aludni kell. A környezetemben  mindig van valaki, aki szerint egy 4,5 éves már túl “nagy” hozzá, de nem érint meg az ellenvélemény. Márpedig nálunk alszanak. Ha nincs alvás, az katasztrófális következményekkel jár.. Ma délután úgy alakult, hogy a Nagy nem aludt. Mi akartuk, de ő nem. Nagy vidámság volt, amikor felkelhetett!… Tovább »

Ma Férj altatott. (Tervezi, hogy ír egy köszönőlevelet Bartos Erikának, mert ő bármelyik történet olvasásától elkezd könnyeseket ásítani és hamarabb alszik el, mint a gyerekek.) Kedvesen szóltam neki késő este (amikor már mindhárman órák óta aludtak a gyerekszobában), hogy ébredjen és tisztálkodjon, majd foglalja el a helyét a hitvesi ágyban. Be is battyogott a fürdőszobába,… Tovább »

Muszáj a kezdetektől leírnom a játék menetét, hogy értse mindenki: nagyot léptünk előre. Még messze vagyunk a szabályos bújócskától. (És lehet, hogy el sem jutunk odáig soha.) Szóval, amíg a Nagy “kicsi” volt (egy négyévesél ez ugye fényévekkel ezelőtti történet), akkor extra melót nem kellett beleölni a bújócskába. Vasalni például remekül lehetett közben, mert a… Tovább »

Nem, a blog nem váltott át pornóra.Leírnám viszont egy átlagos éjszakánkat. Helyszín: felnőttszoba, “hitvesi” ágy Kora esti óra: a gyermekaltatásban megfáradt Apa nyugovóra tér, mivel hajnalban kel Késő esti óra: az idejét módszeresen elcsesző Anya (én) nyugovóra tér, bevackolja magát Éjjel 1 óra: a Kicsi felsír. Nem, nem alszik vissza. Odatámolygok hozzá, de akkor már… Tovább »