Nincs nap röhögés nélkül

Együtt a család vasárnap, ez nagyon jó! Bár az eső sajnos esik, ez a mi kedvünket nem szegte, mentünk kifelé a gyerekekkel egy kis sétára. Mosolyogtunk, örültünk egymásnak.  A gyerekek pocsolyákba ugráltak és alkalmanként hasra estek a sárba. Minden tökéletes volt. Aztán hazajöttünk. Úgy ítéltük meg, hogy a gyerekeket nem kellene végigengedni a lépcsőházon, hanem… Tovább »

Tegnap megkérdeztem Apától, altatna-e. Azt mondta, szívesen. Újra rákérdeztem, mire megnyugtatott, hogy a válaszban nem volt irónia, tényleg örömmel megy olvasni és altatni. Az olvasást még hallottam a másik szobából, aztán elcsendesedtek. Apa 10 perc múlva jött át hozzám. Ámulattal néztem rá. Meg is dicsértem, hogy milyen ügyes, milyen gyorsan elaltatta őket. Közölte, hogy egyik… Tovább »

A Kicsi nem nagyon beszél. Semmi gond, én nem parázok. Majd fog. Sokat, ugyanis ez van a génjeiben (részemről, persze). Jó, ferdítettem, mert pár dolgot (kettőt) azért mond: “JÓ” és  “APA”. Utóbbinál a hangsúlyozást kár, hogy nem tudom videóra venni: apró mosoly, bűbájos szemek és igazi mini-csajhangon csilingeli. Ez sem zavar. Mi, anyák, ugyanis nem… Tovább »

A Kicsivel történt valami.  Hisztikorszak, vagy mi. Minden ok és ész nélküli artikulálatlan üvöltés.  Nem, nem fáj semmije, közönség hiányában ugyanis azonnal abbahagyja. Az egyik esetre éjszaka került sor. A Kicsit áthoztam a hitvesi ágyba, de kb. 2 (vagy fél. vagy 4. nem lehet tudni) óra múlva felnéztem és nem volt sehol. A lábfejemet ért… Tovább »

A Nagy: -Apa, Péccsel az a helyzet, hogy a dzsámi ugyanolyan, mint a Széchenyi-tér.Apa: – ???..Hát, nem is tudom…A Nagy: – Csak az a különbség, hogy a dzsámi nagyobb.Apa:- ???és???... Tovább »

Korábbi megbeszélésünknek megfelelően (és még egy kis unszolás után) Apa elvonult a gyerekekkel játszani, hogy legyen egy kis pihim (=nyugiban végezhessem a házimunkát). Pont ráláttam a gyerekszoba egyik végében álló eltartónkra, aki a következő szavakkal nyitotta meg a játszást: – Na, akkor van egy fontos feladatunk. – Mi az, Apa? – Először is, meg kell… Tovább »

Teljesen átlagos, kétgyerekes szombat estét élünk át. Annyiban talán nem átlagos, hogy messzi rokonokat várunk szeretettel, akik sajna későn érkeznek. A Kicsi kidőlt. Mivel nincs itthon nyugtatópisztolyunk (hozzá tartozó lövedékkel) és a gyerekek alkoholoztatása (jelenleg még) illegális, a Nagy még ébren van. Party time van (=nagyon késő). A program a következő: Apa nézegeti, milyen kincsek… Tovább »

– Anya, képzeld, tegnap este az Apa megtanított táncolni!– Tényleg? Hú, az nagyon jó lehetett!– Igen! Nekem legjobban a rotakapás meg a permetezős lépés tetszett. Nagyon jó volt! köszönjük, Apa.... Tovább »

(Az elején leszögezném, nem vagyok gonosz és szívtelen, nem szoktam kiröhögni az IGAZI betegeket, sőt! hozzátartozó esetén kedvesnővérként ápolom őket, de a felnőtt nyafogást rosszul tűröm.) Gyermekeim édesapja rosszul érezte magát (nem vicces), ezért felkapta a digitális lázmérőt, mert a tünetei alapján – szerinte – lázas. Miután elvégezte a mérést, közölte, hogy szerinte mégis inkább… Tovább »