Nincs nap röhögés nélkül

Muszáj a kezdetektől leírnom a játék menetét, hogy értse mindenki: nagyot léptünk előre. Még messze vagyunk a szabályos bújócskától. (És lehet, hogy el sem jutunk odáig soha.) Szóval, amíg a Nagy “kicsi” volt (egy négyévesél ez ugye fényévekkel ezelőtti történet), akkor extra melót nem kellett beleölni a bújócskába. Vasalni például remekül lehetett közben, mert a… Tovább »

A Kicsi nem nagyon beszél. Semmi gond, én nem parázok. Majd fog. Sokat, ugyanis ez van a génjeiben (részemről, persze). Jó, ferdítettem, mert pár dolgot (kettőt) azért mond: “JÓ” és  “APA”. Utóbbinál a hangsúlyozást kár, hogy nem tudom videóra venni: apró mosoly, bűbájos szemek és igazi mini-csajhangon csilingeli. Ez sem zavar. Mi, anyák, ugyanis nem… Tovább »