Nincs nap röhögés nélkül

Nehezen írok, mert vízhólyag van a tenyeremen.  Nokedliszaggatástól, persze. Megint. (Nagy szégyen ez egy olyan asszony lányaként, aki átlag családi ebédekre röhögve csinál 2 kiló lisztből nokedlit…Mert neki ez a legkönnyebb.) Na, de írok egy kicsit a napjaimról. Szívás mind. Az történt, Margit..szóval, töredelmesen bevallom, nekünk csak egy kocsink van. Amivel Férj jár dolgozni.  Elég… Tovább »

Este 11 óra.  Elcsendesedett a szülői ház.  A Húgom telefonál nekem.  Hogy keressem meg Aput.  Mert nem tudják a biciklit betenni a kocsi csomagtartójába és ezért nem tudnak hazaindulni.  Apu nem mondja azt, amit én mondanék (Fogjátok meg és tegyétek be, b* meg!), hanem türelmesen magyaráz. Várakozom a telefonomra, eközben hallom, hogy részletesen diktálja az… Tovább »

Bicajozni volt a család. 2 felnőttbicaj, rajtuk 2 gyerekülés. Technikai okokból az én járgányomon van a Nagy gyerekülése, Férjén a Kicsié.(na, ezt összeragoztam). Férj szerint az én ülésem (hivatalosan: nyereg) túl alacsonyan volt, ezért feljebb állította. Én mondtam, hogy magas lesz, de azt mondta, nem baj, mert így legalább könnyebben tudok tekerni. Nos, igen, tekerni… Tovább »