Nincs nap röhögés nélkül

Nagy erőkkel elkezdődött a húsvéti ünnepkör. Volt itt már zöldcsütörtök (“fúúúj, ez zöld? ezt nem eszem meg!”), nagypéntek (Ma nem eszünk húst. -Jó, akkor kérek pici soneszt.),  ma  pedig megkezdődött a “lényegi rész”: a tojáskeresés és a sonkafőzés. Nem is tudom, hol kezdjem. Tegnap fészket készítettek a gyerekek az apukájukkal.  10 percre mentek ki az… Tovább »

Családunkban én vagyok az egészséges életmód felelős. Elég komolyan ki vagyok művelődve a témából. A dolog miértje persze az volt mindig is, hogy megtaláljam azt a diétát/életmódot, amivel nagyokat lehet zabálni és közben különösebb erőfeszítés nélkül tökéletes alakom lesz (segítek. nincs ilyen.) Hosszú az út, amíg az ember eljut a “mértékkel enni” és “mozogni”-hoz. Majd… Tovább »

(Nálunk aki elsőnek eszi meg a kaját, az az angyal, aki utoljára, az az ördög. Nyilván ez a gyerekek “versenye”. Az ok abban keresendő, hogy a Nagy azt a keveset, amit megeszik (főleg fényt), képes MÁSFÉL ÓRÁN KERESZTÜL majszolni.) Tegnap a Nagy ezzel fogadott az oviban: – Anya! Nem az, hogy én lettem az ördög… Tovább »

Honnan tudhatjuk, hogy elsőszülött gyermekünk NEM fogja megenni az általunk oly nagy gonddal elkészített ételt? Onnan, hogy első kanál után a következőket mondja: – Anya, nagyon finom ez az ebéd! Tökéletes! Mindet meg fogom enni. (megtörtént eset. esetek.)... Tovább »

Ma lángost sütöttem. Mert azt mindenki szereti. Szépen reszelgettem fokhagymát, hogy legyen olyan dzsuvánk, amivel a lángososnál lehet kenegetni (csak az ÁNTSZ-kompatibilis verziót készítettem), volt friss tejföl, meg a reszelő kis lyukú oldalán átgyötört sajt szép nagy mennyiségben. A Nagy nagyon örült a lángosnak. Kettőt evett meg. Lekvárral…... Tovább »