Nincs nap röhögés nélkül

 A Kimenő az én olvasatomban olyan szabadidőt jelent, amit a kisgyerekes családokban az egyik szülő biztosít a másiknak. Eszerint az Egyik vigyáz a gyerekekre, mialatt a Másik pedig elhagyja a családi ingatlant egy kis időre szabad program céljából. Hogy ne veszítse el a józan eszét.  (Anyósom is mesélte, hogy annak idején a három kisgyerekes korszakában… Tovább »

Nem nagyon járunk szórakozni. Ez azt jelenti, hogy én egyáltalán nem, Férj pedig nagyon ritkán. A lelkünkben azonban ott az igény, úgyhogy esténként gyakran hallgatunk zenét és megy a tánc is. Változatos számokra táncol a család. Apa a lányaival. Vagy teljesen egyedül. A Nagy bécsi keringőzik. Vagy csárdásozik. (Utóbbival kapcsolatban kezdetben próbált meggyőzni minket, hogy… Tovább »

Férjjel 12 éve ismerkedtünk meg. Azóta végtelen számút költöztünk együtt és gyanítom, jelenlegi lakhelyünk még nem a végállomás. Költöztünk már nagyvárosból fővárosba, fővárosból nagyvárosba, nagyvárosból kisvárosba, kisvárosból külföldre, külföldről kisvárosba. Éltünk kollégiumban, albérletben, ismerős lakásában (pénzért persze), rokon lakásában rezsiért, méregdrága albérletben külföldön (a  rezsielszámolás alapján nagyon gyanús, hogy már arannyal is fűtöttünk), és saját… Tovább »

Elsőként szolgálati közlemény következik. A történet egy pontján még fontos lesz. Szóval, érkezik a harmadik gyerekünk. Október közepén. Amikor az ismeretségi körünkben közhírré tettük az infót, mindenki örült. Persze volt, aki azt hitte, begolyóztunk. És volt, aki hősnek nevezett (szerintem ez a “begolyózott” szinonimája). Vagy épp cinkosan kacsintott, hogy “becsúszott, ugye”? (SKH KM*) Azt is… Tovább »

Írtam már hasonló bejegyzést, de úgy látom, a téma nálunk kifogyhatatlan. Nincs GPS-ünk.Nekem mondjuk felesleges is, rajtam aztán nem tud segíteni.Férj szerint elszoktatja az ember agyát a gondolkozástól (mondjuk ebben látok némi igazságot). Mostanság nálunk általában Férj vezeti az autót.Ő általában tudja az utat.Ha nem tudja, otthon megnézni a neten a Google map-et.Én már jeleztem… Tovább »

1. Tegnap megkértem Férjet, hogy menjen el a boltba. Listával, puszival indult el. Felírtam a  zabpelyhet is. Nagyon szeretjük. Van aki úgy, hogy nem tudja, hogy az van az ételében (pl. fasírt), van aki édességként (zabpelyhes keksz), van aki pedig “előjátékként” (Kicsi: Anya, megettem a zabkását! Kérem a nokedlit!). A listára azt is ráírtam, hogy… Tovább »

Családunkban én vagyok az egészséges életmód felelős. Elég komolyan ki vagyok művelődve a témából. A dolog miértje persze az volt mindig is, hogy megtaláljam azt a diétát/életmódot, amivel nagyokat lehet zabálni és közben különösebb erőfeszítés nélkül tökéletes alakom lesz (segítek. nincs ilyen.) Hosszú az út, amíg az ember eljut a “mértékkel enni” és “mozogni”-hoz. Majd… Tovább »

Nálunk már nagyon hideg van. Ez bennem természetes folyamatokat indít be: kreatívkodhatnékom van, sütisüthetnékem és titokban Karácsonyrakészülhetnékem. Férjnek nincs. Szerinte novemberben ezt még nem kell túllihegni (szerinte mondjuk amúgy sem). Egyik este arra gondoltam, megmutatom neki, miről is beszélek. Azt akartam, hogy amikor belép a lakásba, varázsolódjon el. (Végülis ez sikerült.) Szóval, elkezdtem kreatívkodni még… Tovább »

Képtelen vagyok NEM-et mondani.  Sajnos. Ez persze nem azt jelenti, hogy fentiek miatt részt veszek valami számomra kellemetlen programon, találkozok valami nemjófej emberrel…stb. Annyira azért nem vagyok mártír.  A két dolog kombinálásából adódik, hogy néha hazudok félretájékoztatok. Igen, tudom, hogy ez szemét nem szép dolog, de egyszerűen kijön belőlem, nem tehetek róla. Például általánosban, amikor… Tovább »

November 6. szerda. Baba-mama klub. Műsoros élmény: a csoportvezető “elbábozza” nekünk a teljes Márton legendát. Annál a résznél tart éppen, hogy találkozott Márton egy kislánnyal, aki nagyon szegény volt és mivel cipője sem volt, nagyon fázott. A Kicsi levette a zokniját és rátuszkolta az éhező kislányra.  Márton csak nézett bután. November 11. Ovis ünnepség A… Tovább »