Nincs nap röhögés nélkül

Látogatást tettem a két kiskorúval a német nyelven beszélő orvosnál. Az alábbiakra nem szeretnék kitérni: – arra a látásvizsgálatra, ami a csak németül beszélő asszisztens, a németül egyáltalán nem beszélő Nagy és a németül viharverten mekegő anyuka (=én) között zajlott (nem, nem a gyerek szemével van baj) – a Nagyra, aki bár előre fel volt… Tovább »

-ANYAAAA! GYERE GYORSAN!! A KICSI ELKEZDETT BESZÉLNI!!!(Futottam be a konyhából. Ez aztán az örömhír! Eddig csak azt mondta, hogy “Te-te”.)-És mit mondott?-Hát, azt, hogy “Danke schön.”(Nagyon valószínű.) A Kicsi tehát a szókincsét az udvarias németttel kezdi építgetni.... Tovább »

Nem lesz semmi gond a német nyelvvel. Mármint azzal, hogy papírom van róla, hogy igen, de valójában nem beszélem. Vagyis próbálok előre gondolkozni, megtervezni a szituációkat, felkészülni a mondatokra nyelvtannal együtt. Csak az mindig olyan nagyon váratlanul ér, ha válaszolnak a feltett kérdésemre!!Onnantól általában agy kikapcs-mosolygás-gut-dánkesőn. A mai világban elképzelhetetlen ugyan, de egy hétig mindennemű… Tovább »