Nincs nap röhögés nélkül

A hazaút

Aki olvasott plafonmanó és pónidiszkó történetéről, az számíthatott rá, hogy ismét útnak kell indulnunk, de ezúttal vissza, Németországba. Kiharcoltam egy kis vezetést Férjtől. (Harcolni azért kellett érte, mert egyszer, még régebben egy ilyen hosszú úton nagyvonalúan felajánlotta a lehetőséget, amivel éltem is. Szépen beszálltunk, el is pöffeszkedett az anyósülésen, hogy ő akkor majd ott pihikézik-eszik-alszik… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!