Nincs nap röhögés nélkül

A minap 2 órán  keresztül ültem a fogorvosnál tátott szájjal. Úgy tudom, vannak olyan szakmák, ahol az ilyen “képességért” zsíros kis szerződést ajánlanak, vagy legalábbis pénzt. Sokat. Ez nem az a hely volt, így én fizettem.  Sokat. A részleteket nem taglalnám, három fogamat csinálták meg.  (Annyira el voltam érzéstelenítve, hogy öblítés közben spriccelt a –… Tovább »

Augusztus 13. a Balkezesek Világnapja. Tegnap lehetett valami “bal”-energia a levegőben, de inkább a ballábasoké. Úgy kezdődött, hogy reggel a Nagy belelépett valami szögbe/drótba/tüskébe az udvaron. Kiszedték, eddig minden rendben (annyira gyorsan regenerálódott, hogy mire be akartam kenni fertőtlenítő jóddal, addigra nem látszott a seb. Így az egész talpát bekentem.). Aztán délután átjött a szomszéd… Tovább »

Csörgött a vezetékes telefon. Ritkán veszik fel a szüleim, többnyire telemarketingesek telefonálnak (szám nélkül persze) azért, hogy rájuk tukmáljanak valamit.  Jelen csörgésnél kiírta a számot, úgyhogy felvettem. A beszélgetést rögzítették (lehet, hogy majd elkérem a családi archívumba). A hölgy rám akart tukmálni egy ingyenes szuper borotvacsomagot, kipróbálásra. Mondtam, hogy köszi, nem kérjük. Megkérdezte (még udvariasan),… Tovább »

A napokban ünnepeltem a szülinapomat. A 25. volt az utolsó olyan, amit szívesen ünnepeltem/ünnepeltettem. Akkor (ahogy a korábbi években mindig) szóltak a fanfárok, szülihét volt (vagy inkább szülihónap), mindenki tudta, “kinek szól a dal” (az is, aki nem akarta..) stb. Idén 32 lettem.  A hétköznapokon nem parázom túl az életkoromat, de ez a 32 sz*r… Tovább »

Egyetlen élő nagyszülőm, Jóskapapa egy kis mátrai faluban lakik. (A falu varázsáról még tervezek egy bejegyzést, de most maradjon a hangsúly Jóskapapán.) Mióta egyedül él, ellátja magát, de nem mondhatjuk, hogy sok inger érné. Szerintem vannak napok, amikor nem szól senkihez (max. a macskához, de azt meg ugye nem kell keresni, mert bent ül a… Tovább »

A Húgom és a Nagy beszélgetnek: Nagy: Képzeld! A Kicsi fél a molylepkéktől, a legyektől, a kutyáktól és a repülőktől. Húgom: Komolyan? És Te is félsz tőlük? Nagy: Á, én csak reagálok rájuk…... Tovább »

Este 11 óra.  Elcsendesedett a szülői ház.  A Húgom telefonál nekem.  Hogy keressem meg Aput.  Mert nem tudják a biciklit betenni a kocsi csomagtartójába és ezért nem tudnak hazaindulni.  Apu nem mondja azt, amit én mondanék (Fogjátok meg és tegyétek be, b* meg!), hanem türelmesen magyaráz. Várakozom a telefonomra, eközben hallom, hogy részletesen diktálja az… Tovább »

Kiderült, hogy a családban nem csak nekem van kezdődő Alzheimerem, hanem az öcsémnek is. (Az enyémről bővebben itt.) Elrontotta a PIN kódját. Háromszor. Nem tudta a PUK-ot. Senki nem hiszi el, hogy ilyen megtörténhet ugyanabban a családban kétszer egymás után. Kettőnk között csak annyi volt a különbség, hogy míg én töredelmesen bevallottam a környezetemnek szellemi… Tovább »

Arról, hogy milyen gáz nálunk a szkájpolás, már írtam itt. Mondjuk ahhoz képest is emeltük eggyel a szintet: már nem csak plüssállatok kapcsolódnak be a beszélgetésbe, hanem élő állatok is (Férj szüleinél a szerencsétlen kutya “akar” bejönni mindig, a Szüleimnél pedig egy igazi kisnyúl).  Töretlenül folytatjuk azonban a kommunikálásnak ezt a módját, hiszen olcsóbb, mint… Tovább »

Este, miután lefektettük a gyerekeket, Férj filmnézésre csábított.Nem kellett volna bedőlnöm (ismerem már).Projektor, rágcsálnivaló, jó film.A 8. percben aludt el (amikor elfogyott a rágcsája).Én végignéztem.Éjjel egyre lett vége.Ekkor beállítottam az ébresztőt az telefonomon.Véletlenül ki is kapcsoltam a telefont.Amikor visszakapcsoltam…nos…elfelejtettem a PIN kódom.A harmadik próbálkozásnál letiltott.(Előre kiírta, hogy ez lesz.)Kell neki a PUK.Megnéztem a google-ban az… Tovább »