Nincs nap röhögés nélkül

Tizennegyedik éve “járunk” együtt Férjjel, a házasságunk is már 8 éves (halmaz a halmazban). Bevallom, előfordul, hogy veszekszünk. Nekem is van facebook-profilom: tudom, hogy más, párkapcsolatban élő emberek soha nem szoktak. (Múlt héten ugyan egy kicsit elbizonytalanodtam, mikor kiderült, hogy az egyik férfi ismerősöm kizárólagosan kezeli a saját és a felesége profilját is. Ennek fényében, utólag… Tovább »

Hetekkel ezelőtt szóltak, hogy menni “kell” az iskolába termet díszíteni és készülni az adventi vásárra portékákkal. Itthon azonnal jeleztem a házon kívüli programot, és azóta többször is, nehogy véletlenül elfelejtődjön és rászerveződjön valami esemény a legbecsesebb gyerekcsősznek, aki bármikor helyettesíthet, nevezetesen Férjnek. Ma eljött a Nagy Nap. Sütöttem sütit, összekészítettem egy jó nagy adag dekor-cuccot és… Tovább »

Mindenkinek van egy kép a fejében arról, hogy mely szakmák képviselői állnak a képzeletbeli hierarchia csúcsán. A mi kisvárosunkban jól hangzik, ha valakinek menő vállalkozása van, vagy ügyvéd, orvos, esetleg rendőr vagy tűzoltó (a teljesség igénye nélkül). Nyáron vettünk egy tanyát. Fura dolog, tudom. Pláne, hogy ott is akarunk élni. Anélkül, hogy teljesen elvonulnánk a… Tovább »

 A mai napomról csak annyit, hogy javarészt egyedül voltam a három gyermekemmel. A Nagy folyamatosan, levegővétel nélkül beszélt a lovakról, a lovaglásról, a lófelszerelésről, a kobakról, a lovaglócsizmáról, a ló fülének állásairól, arról, hogy miket mondott a lovasoktató Feri bácsi, Lepkéről és Táncosról (igen, ők lovak), a legszebb lószínről, a lovas iskolatáskájáról,  a lovaglásra fordítható… Tovább »

A csípéses ügy kapcsán már említettem, hogy a Húgommal és a gyerekekkel tettünk meg 180 km-t autóval. Sajnos van az a helyzet, amikor Férj nem ér rá velünk jönni, így egyedül, vagy egy anyukám által rám küldött kísérővel utazunk. Most is ez történt. A napsütéses vasárnap délután telepakoltuk a kocsit és elbúcsúztunk a szüleimtől. Anyukám… Tovább »

Vasárnap a szüleimnél voltam, hogy az ott nyaraló Nagyot begyűjtsem és hazahozzam. (Épp itt volt az ideje, mert a Nagy már úgy beszélt a szüleim házáról és kertjéről, hogy “Nálunk”. ) Indulás előtt 2 órával a Nagy éktelen ordításba kezdett: belelépett egy fullánkos állatba, ami nagyon megcsípte a lábujját. Megszeretgettem, megvigasztaltam, kiszedtem a fullánkot, beáztattam… Tovább »

 A Kimenő az én olvasatomban olyan szabadidőt jelent, amit a kisgyerekes családokban az egyik szülő biztosít a másiknak. Eszerint az Egyik vigyáz a gyerekekre, mialatt a Másik pedig elhagyja a családi ingatlant egy kis időre szabad program céljából. Hogy ne veszítse el a józan eszét.  (Anyósom is mesélte, hogy annak idején a három kisgyerekes korszakában… Tovább »

Nem nagyon járunk szórakozni. Ez azt jelenti, hogy én egyáltalán nem, Férj pedig nagyon ritkán. A lelkünkben azonban ott az igény, úgyhogy esténként gyakran hallgatunk zenét és megy a tánc is. Változatos számokra táncol a család. Apa a lányaival. Vagy teljesen egyedül. A Nagy bécsi keringőzik. Vagy csárdásozik. (Utóbbival kapcsolatban kezdetben próbált meggyőzni minket, hogy… Tovább »

Képriport következik. A felvételek a lakók tudta és engedélye nélkül készültek. Elnézést a trágya képminőségért.     1. A zsiráf nem jól választotta meg az elfogyasztani kívánt kolbász mennyiségét. Főleg, hogy nem is eszik kolbászt.   2. Van egy baba, aki élettel össze nem egyeztethető pózban él. És ez senkit nem zavar.     3…. Tovább »

Októberben megszületett a Harmadik Gyermek. Igen, ő is kislány. Nagycsalád lettünk, három gyermekkel. Név szerint a Nagy (5,5 éves), a Kicsi (majdnem három éves) és a Legkisebb (5 hetes). Nem is tudom, hol kezdjem. Elsőként talán üzennék annak az ismerősömnek, aki szerint 3 gyerekkel könnyebb, mint kettővel. Az üzenetnek az a szövege, hogy “Szerintem ütődött… Tovább »