Nincs nap röhögés nélkül

Költözés

Férjjel 12 éve ismerkedtünk meg. Azóta végtelen számút költöztünk együtt és gyanítom, jelenlegi lakhelyünk még nem a végállomás. Költöztünk már nagyvárosból fővárosba, fővárosból nagyvárosba, nagyvárosból kisvárosba, kisvárosból külföldre, külföldről kisvárosba. Éltünk kollégiumban, albérletben, ismerős lakásában (pénzért persze), rokon lakásában rezsiért, méregdrága albérletben külföldön (a  rezsielszámolás alapján nagyon gyanús, hogy már arannyal is fűtöttünk), és saját… Tovább »

Első napok

Gyermekeim megkezdték a közösségbe való integrálódást. Rengeteg parám ellenére, egyelőre jól veszik az akadályokat, mindketten lelkesek. Bízom benne, hogy minden kedves olvasómnak van/volt/lesz lehetősége legalább egy rövid beszoktatásra, mert kihagyhatatlan élményekkel gazdagodhat. A bölcsi A Kicsi gyakorlatilag beszoktatta magát, én csendesen figyeltem és nagyon büszke voltam rá. Az udvarra is kimentünk. A Kicsi nagyon jól… Tovább »

Két verzió

1. A valóság Kopogtattak.(Német anyanyelvű) nem kedves szomszédasszony állt az ajtóban.Panaszkodott.Németül.Hangosak a gyerekek.Mármint a mieink.(Ezzel a résszel nem vitatkozom. Tény, hogy nem csendesek.)Futkároznak a lakásban és ezzel dübörögnek nagyon.Ha nem hiszem, menjek le és hallgassam meg.Hebegtem-habogtam, szabadkoztam, elnézést kértem.Ígértem.Becsuktam az ajtót.Sebzetten.A rá következő napokban veszekedtem, gyerekeket csitítottam.Nem jó hangulatban. 2. Ahogy történnie kellett volna Kopogtattak.(Német… Tovább »

Üzenet az olvasóknak

Kedves Blogolvasók! Először is, köszönöm a gratulációkat a harmadik kislányhoz. Igazán nagyon kedvesek vagytok. Másodszor: Theának üzenem, hogy köszönöm az aggódást, de szerencsére nincs semmi gond. Csak azért nem írtam, mert egy igazán vérszívó költözés kellős közepén vagyunk. A célállomásról majd egy későbbi bejegyzésben írok. Mindenki segít, a szüleim gyerekeznek, apósom tiszta erőből lakást felújít,… Tovább »

Férj és az őrület

Elsőként szolgálati közlemény következik. A történet egy pontján még fontos lesz. Szóval, érkezik a harmadik gyerekünk. Október közepén. Amikor az ismeretségi körünkben közhírré tettük az infót, mindenki örült. Persze volt, aki azt hitte, begolyóztunk. És volt, aki hősnek nevezett (szerintem ez a “begolyózott” szinonimája). Vagy épp cinkosan kacsintott, hogy “becsúszott, ugye”? (SKH KM*) Azt is… Tovább »

Tájékozódás utazás közben. Emelt szint.

Írtam már hasonló bejegyzést, de úgy látom, a téma nálunk kifogyhatatlan. Nincs GPS-ünk.Nekem mondjuk felesleges is, rajtam aztán nem tud segíteni.Férj szerint elszoktatja az ember agyát a gondolkozástól (mondjuk ebben látok némi igazságot). Mostanság nálunk általában Férj vezeti az autót.Ő általában tudja az utat.Ha nem tudja, otthon megnézni a neten a Google map-et.Én már jeleztem… Tovább »

Gasztro-ügyek

1. Tegnap megkértem Férjet, hogy menjen el a boltba. Listával, puszival indult el. Felírtam a  zabpelyhet is. Nagyon szeretjük. Van aki úgy, hogy nem tudja, hogy az van az ételében (pl. fasírt), van aki édességként (zabpelyhes keksz), van aki pedig “előjátékként” (Kicsi: Anya, megettem a zabkását! Kérem a nokedlit!). A listára azt is ráírtam, hogy… Tovább »

Mindenféle

Nagyon meleg van. A strandszezon megkezdődött az erkélyen. Két gyermekem napozik: szemükön napszemüveg, kezükben “koktél” (=műanyag pohárban víz. de az szívószállal.) és beszélgetnek: (2 éves): – Képzeld, holnap jön a Télepó! (5 éves): – Komolyan, és Neked mit fog hozni? (2 éves): – Öööö…nem tudom. (5 éves): – Persze, mert listát (!) kell írni. Onnan… Tovább »

Ma már röhögünk rajta. De csak kicsit.

A tegnapi napban sok sz@r volt. Tényleg.  Igaziból és átvitt értelemben. Férj szerint én egész reggel morogtam a gyerekekkel és sürgettem a Nagyot, hogy végre elkészüljön az oviba indulásra. Szerintem ha ezt nem tenném, akkor még sose jutott volna el az intézménybe. Vagy pizsamában. Kócosan. Esetleg éhesen. De nem is csak ez volt a gond…. Tovább »

Az Igazi Vasárnapi Családi Idill

Együtt a család vasárnap, ez nagyon jó! Bár az eső sajnos esik, ez a mi kedvünket nem szegte, mentünk kifelé a gyerekekkel egy kis sétára. Mosolyogtunk, örültünk egymásnak.  A gyerekek pocsolyákba ugráltak és alkalmanként hasra estek a sárba. Minden tökéletes volt. Aztán hazajöttünk. Úgy ítéltük meg, hogy a gyerekeket nem kellene végigengedni a lépcsőházon, hanem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!