Nincs nap röhögés nélkül

Nagy erőkkel elkezdődött a húsvéti ünnepkör. Volt itt már zöldcsütörtök (“fúúúj, ez zöld? ezt nem eszem meg!”), nagypéntek (Ma nem eszünk húst. -Jó, akkor kérek pici soneszt.),  ma  pedig megkezdődött a “lényegi rész”: a tojáskeresés és a sonkafőzés. Nem is tudom, hol kezdjem. Tegnap fészket készítettek a gyerekek az apukájukkal.  10 percre mentek ki az… Tovább »

Rájöttem, hogy miért írják rá a folyékony ragasztóra (is), hogy “szembe ne kerüljön”. Valószínűleg a gyártók találkoztak már a Naggyal. Ma békésen dekorkodtam velük (igen, megint nekiálltam a két kiskorúval. De már nincsenek nagyszabású terveim, hogy alkossunk valami gyönyörűt és maradandót. Inkább mindenki érezze jól magát a saját szintjén és utána ne csak felgyújtással lehessen… Tovább »

Ma hármasban ebédeltünk a kislányaimmal. Idillien hangzik, ugye? A gyakorlatban ez úgy zajlott, hogy folyamatosan ugráltattak valamiért/leették magukat/innivalót kértek/oda kellett vinnem valami plüssállatot, hogy nézze miközben esznek…szóval az én ebédem érintetlenül hűlt ki. Mikor kimosdattam mindenkit, közöltem, hogy akkor most én is megebédelnék. Szépen megmelegítettem az ételt és leültem enni.  A Kicsi úgy érezte, hogy… Tovább »

Nem, ez nem egy La Fontaine mese címe, csak egy szimpla kis farsangi bejegyzés. I. A csiga A Kicsi még nem látogat közintézményt rendszeresen, egyetlen szórakozása hogy állandóan velem van a szerdánkénti baba-mama klub. A klub vezetője kedden szólt Férjnek (akivel véletlenül találkozott), hogy holnap akkor lesz farsang a foglalkozáson. Be lehet öltözni. De nem muszáj. … Tovább »

Helyszín: Németország Időpont: február 12. Hőmérséklet: 13 fok (Celsiusban) (Napsütés) A németek megérzik a nyár illatát, ezért levetkőznek. Póló, rövid gatya. Előkerülnek a kábrió autók, a motorok (persze utóbbi is csak pólóban, ki akar megizzadni??). A magyar család: komplett téli öltözetben, sapka, sál, kesztyű, anyán dupla zokni, gyerekeken dzsekinadrág. Időpont: február 17. Hőmérséklet: 14 fok… Tovább »

Tegnap megkérdeztem Apától, altatna-e. Azt mondta, szívesen. Újra rákérdeztem, mire megnyugtatott, hogy a válaszban nem volt irónia, tényleg örömmel megy olvasni és altatni. Az olvasást még hallottam a másik szobából, aztán elcsendesedtek. Apa 10 perc múlva jött át hozzám. Ámulattal néztem rá. Meg is dicsértem, hogy milyen ügyes, milyen gyorsan elaltatta őket. Közölte, hogy egyik… Tovább »

Komolyan mondom, én szerettem társasozni. A lánykori családommal sokat játszottunk, volt ott minden: Ki nevet a végén?, Monopoly, Tabu, Activity és a többiek. Azóta is bárhová sodort az élet, elő-előfordult, hogy játszottam és nagyon szerettem. A “szeretem” múlt idejű alakja nem véletlen. A Nagy ugyanis kapott ajándékba egy Bogyó és Babócás társasjátékot. Ennek későbbi következménye… Tovább »

Két apró trükköt is tanítok. Német anyanyelvűekkel folytatott párbeszédeknél használatosak. Hatás: értetlen, zavart hallgatás, esetleg kikerekedő szemek. 1. Telefonbeszélgetés. Engem hívnak, német számról, gyaníthatóan anyanyelvi szinten németet beszélő egyén. Köszön (ezt megértettem). Majd elmondja a nevét. Sajnos ezt nem értettem és a hangja sem volt ismerős. Visszakérdeztem hát. (és itt jön a trükk) Azt a… Tovább »

Történt mostanság, hogy egy komplett, jól felépített, kidolgozott, kipróbált elmélet dőlt meg. A Legjobb Barátnőm az ötletgazda, én csak magamévá tettem a gondolatkört. Ami arról szól, hogy az anyák olyanok, mint a csótányok. (nem, nem külsőre) Minden betegség, dögvész felett állnak. Ápolnak lázas-náthás-influenzás-bárányhimlős-skarlátos-fosós-hányós-és még kitudjamilyen betegségű gyerekeket és férjeket és meg se kottyan nekik. Semmit… Tovább »

Boldog Új Évet Mindenkinek! (Nyugtassatok meg, ma még senki nem mondta, ugye? 🙂 A történet még az óévből való. A Nagy sokat beszélt arról, hogy már nagyon várja, hogy a Tibipapával elmenjenek megnézni a rákokat és a halakat. Egy idő után az is kiderült, hogy nem a Tropicariumról van szó, hanem a METRO Áruházról. Egy… Tovább »