Nincs nap röhögés nélkül

A Húgom azt mondta, hogy a 100. posztnál ünnepelni kell, mert az jó. Amikor a 100. történt, kinéztem reggel az ablakon: nem szóltak a fanfárok és nem állt meg a világ. Annyi történt csak, hogy kitartok egy naplóírás-szerűségben úgy, ahogy ezt eddig nem tettem. Háromszor kezdtem el eddig naplót vezetni életemben ugyanis. Minden alkalommal akkor,… Tovább »

1. A Kicsi mostanában előszeretettel hív “Papá”-nak minden férfit, kb. 45 év felett. Mindegy hol látja, odakiabál az érintettnek. Utcán, boltban, bárhol. Hétfőn meglelte a magyar szellemi táplálékomat: egy régebbi Nők Lapja magazint. A címlapon: Kulka János. Első reakció: – PAPA! Mondom neki, Kicsim, ez a bácsi itt nem a Papa. Csúnyán néz rám, kötekedésnek… Tovább »

Láttam én a képeket neten, hogy Magyarországon már árulják a “Halogén” tököket (gondolom, mindenki ismeri már annak a zöldségesstandnak a fényképét, ahol ez igaziból ki is van írva),és hogy mindenki faragott már, meg ijesztő jelmezeket gyártott…stb, de valahogy nem éreztem, hogy bármilyen fronton is érintett lennék. Rosseb se gondolta volna, hogy a németek bármilyen formában… Tovább »

Ma délután a Nagy odajött hozzám, hogy segítsek felhúzni a cipzárat a nadrágján, mert ő nem bírja.Mondtam, hogy ez nem csoda.Ugyanis a Kicsi gatyáját vette fel.Egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy a térdéig ér. (erre én már nem tudtam mit mondani)... Tovább »

A Kicsi elkapott valami durva vírust. Az a neve, hogy “hiszti”.  Problémánként 30 perc nagyon hangos sírással jár, amikor is én nyugtatni próbálom, Férj értetlenül áll az események előtt, a Nagy pedig bemenekül valami zárható helyiségbe, mert nem bírja a zajt. Ma a Kicsire a hisztis sírás akkor tört rá, amikor az Apukája nem volt… Tovább »

Nehezen írok, mert vízhólyag van a tenyeremen.  Nokedliszaggatástól, persze. Megint. (Nagy szégyen ez egy olyan asszony lányaként, aki átlag családi ebédekre röhögve csinál 2 kiló lisztből nokedlit…Mert neki ez a legkönnyebb.) Na, de írok egy kicsit a napjaimról. Szívás mind. Az történt, Margit..szóval, töredelmesen bevallom, nekünk csak egy kocsink van. Amivel Férj jár dolgozni.  Elég… Tovább »

Azt teljesen elfogadhatónak tartom, hogy a Baba-mama klub foglalkozásának véget érésekor elmosogatjuk a csészéinket, poharainkat és visszahelyezzük őket azokba a konyhaszekrényekbe, amikre kívülről rá van ragasztva egy fénykép(!) arról, hogy annak milyennek kell lennie belülről (mármint a poharak-csészék elhelyezkedéséről és sorrendjéről), de bevallom, azon meglepődtem, hogy amikor már vettem a cipőmet, (azok az anyák, akik… Tovább »

Facebookra vittem a Hurkát (innen már csak egy kis lépés a tőzsde).Itt van. Azt hiszem.Azt mondták, ebben a modern korban ez már természetes.Persze nem nekem.Ezzel a lendülettel majdnem az Instagramot is megmásztam, de az a vonal befulladt.Kevés voltam.... Tovább »

Jártam már a helyi postán korábban is, semmi gond nem volt, nagyon talpraesetten ügyintéztem. Férj akkor el is mondta, hogy hogy van a boríték németül és akkor tudtam is. Ez alkalommal kicsit bizonytalanabb voltam, de inkább nem kérdeztem, mert én itthon állandóan szekírozva vagyok a nagyon gyenge memóriám miatt (szerintem a fontos dolgokat megjegyzem. vagyis… Tovább »

A lakásunkban a Nagy szobáról szobára kergeti a Kicsit.Az fejvesztve menekül.Közben párbeszédben ordítanak egymással:– ÁLLJ MEG, MERT MEG AKAROM SZAGOLNI A NYÁLADAT!!!– NÁÁÁÁÁÁÁJN!!! (Biztos ezt is tőlem látták…Lehet, hogy nem kellene állandóan mások nyálát szagolgatnom:)... Tovább »