Nincs nap röhögés nélkül

Aki olvasott plafonmanó és pónidiszkó történetéről, az számíthatott rá, hogy ismét útnak kell indulnunk, de ezúttal vissza, Németországba. Kiharcoltam egy kis vezetést Férjtől. (Harcolni azért kellett érte, mert egyszer, még régebben egy ilyen hosszú úton nagyvonalúan felajánlotta a lehetőséget, amivel éltem is. Szépen beszálltunk, el is pöffeszkedett az anyósülésen, hogy ő akkor majd ott pihikézik-eszik-alszik… Tovább »

Úgy alakult, hogy pár éve vettünk egy kis földet Férjjel, hogy parasztok lehessünk. (Részletekkel senkit nem untatnék, akit érdekel, itt nézelődhet.) Lényeg, hogy ezáltal lettek új “szomszédaink”, fogadott nagyszülők, “pincebarátok”. Páran 60 év felettiek. A többiek inkább hetvenesek. Mindenki nagyon rendes velünk. Szerintem ez azért van, mert UFÓ-nak néznek minket: harmincas éveink elején, önszántunkból vettünk… Tovább »

Nem, nem egy újabb kretén mese címe. Mindössze utaztunk pár órát (10-et) a gyerekekkel. Kocsival. Voltak jó részek (=aludtak mindketten. vagy legalább az egyik) és katasztrofálisak is (mindkettő ordított a maga műfajában. ki szavakkal. ki anélkül.) Aki végigcsinált már ilyet, az megért.  A gyerekeknek szar, mert be vannak kötözve az ülésükbe. A szülőknek szar, mert… Tovább »

Fonott kalácsot sütöttem.Nem először.Nem szokott vele gond lenni.Most is csak annyi baki történt, hogy “kelesztés” címén totál elterült a tepsiben.Egyneművé vált és a “fonott” jelző megszűnt.Nem hívtam fel rá a család figyelmét.Gondoltam, majd szétvágom nekik úgy, hogy ne legyen feltűnő.Csak a Nagy kezdett el ordítani:-Anya! De jó! Sütöttél pizzát? Ehetek belőle egy szeletet?-… Fényképpel nem… Tovább »

Ki tudja? Pénteken együtt mentünk el családilag a Nagyért az oviba. (Ilyenkor egyébként a két gyerek botrányosan viselkedik: a Kicsi, amint meglátja a Nagyot, rohan felé mosolyogva és ujjongva, aztán amikor amaz is észleli emezt, rohan ő is. Találkoznak, ölelgetik és puszilgatják egymást. Az egy gyerekesek nézők az udvaron eztán hazamennek és ráesnek a párjukra,… Tovább »

A Kicsivel sétálunk haza az oviból, ahová a Nagyot leadtuk.Szép az idő, vegytiszta az idill.Beszélgetünk.-És mit mond a cica?-Nyáúúúú, nyáúúúú.-Ügyes vagy! És a kutya?-Vaúúúúú.-És a bagoly?-Uhúúú-uhúúú.-És a Tigris?-HA-HÓÓÓÓ!!HA-HÓÓÓÓ!!! (diagnózis: túladagolás,teendők: azonnali Micimackó megvonás)... Tovább »

A térkép nem barát. Tájékozódási képességem térkép alapján (vagy anélkül) nem létezik. Családi legendák zengenek rólam ez ügyben.Vállalom. Csak egy lányt ismerek, aki rajong a térképért.  (Sajnos mindössze egy videót találtam róla a youtube-on, amit valószínűleg még a normandiai partraszállás előtt készítettek.) Dora, a felfedező. De mivel ő teljesen elmebeteg, nem számít. Férj szerint, aki… Tovább »

Arról, hogy milyen az élet a Zenésszel, már írtam itt. Egy fontos momentum azonban kimaradt. Sokat költöztünk már.  A felújítás, festés stb. munkálatok után az én Zenészem sorrendje a lakberendezésnél a következő: 1. Nehezebb bútorokat a helyükre teszi, polcokat felfúrja. 2. Az 1. pontban felsoroltakra a ZENEI cuccokat felhelyezi: hangfalak, erősítők, mittudoménmik, minden összekötve mindennel…. Tovább »

A lányos anyák között szerintem létezik egy ki nem mondott szabály: ne vitatkozz a gyerekkel ruházkodásról! Annyi stresszfaktor van egy napban, ez tényleg nem az a terület, amin érdemes veszekedni. Pörgős ruhát húzol a gondosan összeállított szettedre? Húzzál! Szoknyát akarsz felvenni? Vegyél, itt van hozzá a harisnya! A pink, cicás pólódat akarod felhúzni? Akkor kivasalom…. Tovább »

Tudvalevő, hogy a külföldön élő magyarok top háromban említik a Túró Rudit, mint otthonról leginkább hiányzó dolgot. (Azok is, akik otthon egyáltalán nem ettek.) Mivel a termék hűtést igényel és szavatossági ideje van, több havi adagot mégsem hozhatunk magunkkal. Így heyettesítő után kellett néznünk. Meg is leltük a helyi boltban “Quarki”-t, amivel semmi gond nincs,… Tovább »